Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)
Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek
104 MUKKÁLATOK 48. ÉVFOLYAM. tottak testei körül, melyek a föld méhében nyugosznak, azokat az örök életre tartván fenn. c) Ez még korántsem meriti ki az eme szép tárgyra vonatkozó kath. tant. Hitünk alapelvei szerint a hívők közt létező szent közösség még a síron túlra is kiterjed. A halál, ha ki is szakitja az embert a földi társaságból, de ama kötelékeket, melyek Krisztus nagy családjának összes tagjait egymáshoz fűzik, elszakitani még sem képes. A három egyház, a dicsőséges a mennyben, a küzdő és érdemeket szerző e földön, a szenvedő a tisztitó helyen, a közbenjárás és az ima segélyével fentartja a benső összeköttetést, a szeretet kötelékét, a viszonyos közösséget. A mi szószólóink az irgalom trónjánál a szentek, a kiket tisztelünk; mi pedig a tisztitó helyen marasztalt lelkekért rebegünk szent és üdvössége» imákat. „Szent és üdvösséges gondolat a megholtakért imádkozni, hogy bűneiktől megszabaduljanak.“ d) A mi végre sz. vallásunkban a halált teljesen megdicsőiti és testvéreink tetemeit előttünk megszenteltekké teszi, az a test feltámadásának nagy dogmája. A világ végén Isten a halál kebeléből újra felkelti az életet. Századokig tartó hosszú álom után újjá születik majd az emberiség mindenkorra, és kettős állagában élve jön elő a sírokból és örök diadalt ül a halál fölött. Éppen ezen eszméknek ad Tertullián csodálatos kifejezést, midőn a hit erre vonatkozó tanításait egybefoglalva így szól : „Ezen test, — úgymond — melyet Isten saját kezével és saját képére alkotott, melybe saját életerejének hasonlatosságára lelket lehelt, melyet e földre helyezett, hogy azt lakja, élvezze, és hogy uralkodjék a Mindenható összes teremtményei fölött, ezen test, melyet a szentségekkel mint ünnepi ruhával felékesitett, ezen test nem támadna fel dicsőségesen, miután oly sok és annyi czimen képezi tulajdonát Istennek ! Nem, nem, távol legyen tőlünk még a gondolat is, hogy azt higyjük, miszerint Isten kezei müvét, szorgalma gyümölcsét, leheletének hajlékát, a teremtés királynőjét, bőkezűségének örökösét örök enyészetnek engedi át .........Azért ne is vessétek többé szememre
