Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)
Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek
82 MUNKÁLATOK 48. ÉVFOLYAM. 1. A forradalom idejében. — A nemzetgyűlés világiasitani akarta a polgári életet, vagyis arra törekedett, bogy az a keresztény életen kívül mozogjon. Kezdetben nem akarták eltörölni a kereszténységet, meghagyták neki azon működési tért, a melyről azt mondották, hogy természetes tulajdonát képezi, a lelkiismeret terét; de azt sem akarták, hogy részt vegyen a nemzeti törvénykezésben és intézményekben, még kevésbbé pedig, hogy oly befolyást gyakoroljon a polgárok életére, mintha nélküle nem lehetne születni, élni, családot alapítani és a bekövetkezett halál után törvényes utódokat hagyni. Ezen gondolkozásmódnak az volt a következménye, hogy a házasságot meg kellett fosztani vallási és szentségi jellegétől, hogy azt tisztán polgári szerződéssé lehessen alacsonyitani. És az akkori emberek bizonyára nem gondolták meg, hogy ehhez nincs hatalmok. A kik azon időben a törvényhozó testületek tagjai voltak, nagyobbrészt Rousseau tanitványai lévén, minden jogot, akár köz- akár pedig magánjog volt az, oly önkényes szerződésből származtattak, melynek alapja pusztán emberi akarat, a mely cselekményeinek korlátlan ura. Ezen souverain emberi akarat egyedura sága tehát a házassággal szemben szabadon működhetett, a mint ezt tenni nem is nmlasztá el. A nemzetgyűlés minden habozás nélkül következőleg határozta meg a házasságot: „A házasság szerződés, mely az elválasztás által felbontható.“ Ismeretes dolog, hogy az ezután következő törvényhozók, a törvényhozó gyűlés és a convent, mennyire túlhajtották ezen uj jog következményeit, és hogy ennek folytán Prancziaország erkölcsei mily alacsony fokra sülyedtek alá. Mondják, hogy a törvény kihirdetése után 27 hónap lefolyása alatt a törvényszékek csak magában Paris városában 5994 házassági elválást mondottak ki ! E tényeket igazolja a logika, mely a kor szellemének hódolt. Robin Lénárt, a törvényhozó gyűlés előadója, 1792. szept. 7-ikén ezeket mondá : „A bizottság azon véleményben volt, hogy az elválás szabadságát a legtágabb értelemben kell kimondani és fentar-
