Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)

Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio

MOULAET, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM.

327

sának alapját képezte, igen tág terjedelmű joghatóságot biztosított a papság számára a világi dolgokban is. Midőn az egyház törvényszékeit felállította, az állam szentesítette azok szervezetét. Nemcsak azt ismerte el, hogy a papság úgy a polgári, mint a fegyelmi ügyekben ki van véve a világi törvényszékek joghatósága alól, hanem még a világiakra nézve is számtalan peres ügyben az egyházi bíróságot rendelte illetékesnek. Arcadius és Honorius császárok voltak az elsők, kik egy később Justinián által is elfogadott törvénynyel a püspökökre, mint a praetorium praefectus air a oly hatalmat ruháztak, melynél fogva mindazon polgári ügyekben, melyeket a peres felek valamelyike törvényszékök elé vitt, döntő Ítéletet hozhattak s azt a világi hatóság közegei által foganatosíthatták. Később a bűnügyek is az egyház jogkörébe vonattak, valamint azon peres kérdések is, melyeknek eldöntése a felek valamelyikének esküjétől függött, nemkülönben azok, melyek az özvegyeket, árvákat, kiskorúakat, egyszóval azon személyeket érdekelték, kiket -- jogi kifejezéssel — miserabiles - eknek mondunk, úgyszintén mindazon ügyek, melyek nemcsak a házasságkötés alakjára, ünnepélyességére s érvénytelenségére, hanem egyszersmind a hozományra, tartáspénzre stb. vonatkoznak, valamint mindazon végrendeletek, a melyekben jótékony czélu alapítványok foglaltatnak.

Az egyházi bírók jelentékeny pénzbírságra Ítélhették a bűnöst s annak nem teljesítése esetében egyházi fenyíték által kényszeritették a fizetésre ; egyúttal más ideiglenes büntetéseket is szabhattak a vétkesekre, mint pl. fogságot, ostorozást és száműzést, de halált és csonkítást már nem. ítéleteik ugyanoly jellegűek voltak, mint a polgári biráké s a végrehajtást a nyilvános hatalom volt köteles eszközölni.

Azonban e bíráskodási joghatóság csak jelentéktelen része volt a püspökök világi hatalmának. A római jog, mely a középkorban is alapja maradt az államok törvényhozásának, a püspököknek adott jogkedvezmények számát még a következőkkel szaporította : felügyeleti joggal bírtak a kereskedőkre, hogy azok esetleges igazságtalanságait, különösen a szegények irányában, megakadályozzák vagy ismét jóvá te-