Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. 328 gyek ; a városok számára ők választottak védőket, a beiktatási jog is hozzájok tartozott, valamint a fiatal lányok megvédése, ha ártatlanságukat veszély fenyegette, az árvák, rali- szolgák, foglyok pártfogolása, a hazardjátékosok ellenében a rendőri törvények szigorú alkalmazása s több efféle.1) S midőn a kér. császárok és fejedelmek a papságra ily jelentékeny hatalmat ruháztak, csak erényessége és tudományossága iránti hódolatuknak adtak kifejezést. 4. A polgári szentesítés az egyházi törvényekre is kiterjesztetik. — Minthogy a fejedelmeket mindig ugyanazon eszmék és elvek vezérelték, végre oda jutottak, hogy az isteni s egyházi törvényeket polgárilag is szentesitették. E körülményben találjuk nyitját annak, hogy minden keresztény állam törvényhozása vétségnek tekintette s büntetéssel sújtotta az eretnekséget, hithagyást, szentségtörést és istenkáromlást s más efféle valláselleni vétségeket. Különben a törvényhozás ilyetén alakulására a pogány népek hasonló eljárása is nagy hatással volt. A római jog számos büntetést szabott az eretnekekre, s e büntetések a tévelyek többé-kevésbbé lázadó jellegéhez képest majd enyhébbek, majd súlyosabbak voltak, ilyenek: templomaik s egyéb gyülekezési helyeik lefoglaltattak, könyveik elkoboztattak ; a becstelenség bélyege tapadt rájok; tanúskodásra nem bocsátattak, atyjok vagy anyjok után nem örö- kelhettek, elvesztették hivatalukat s tisztviselőségi képességüket ; néha-néha halállal bűnhődtek.2) Hasonló szigorral büntette a római jog az istentelenség egyébb vétségeit is s különösen kérlelhetetlen volt azok iránt, kik erőszak vagy csábitás által bírták a hívőket hitük megtagadására. E császári törvények a birodalom bukása után is nyugaton majd mind érvényben maradtak s az újonnan alakult országok legtöbbjében elfogadtattak. Mindezen államokban a ') A polgári és egyházi törvények részleteit lásd Gosselin i. m. bevezetés 98—121. sz. a. 2) Lásd Teodos. és Justinián Codexeit és a Novellákat. i
