Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
223 MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. jogot, hogy nyilvános és külső itélöszéke elé vonhassa az első osztályba tartozó ügyeket és azokat esetleg külső fenyítékkel is sújtsa; ezek kizárólag a lelkiismeret fóruma elé, a bünbánat szentségének itélőszékéhez tartoznak, s annál is inkább, mert jóllehet tényleg nem irányulnak az Isten dicsőségére, de magokban véve természeti jósággal is bírhatnak ; erre nézve elégséges, ha megfelelnek azon czélnak, melyet Isten a világi hatalom elé kitűzött, mivel ez a czél önmagában véve szükségképpen jó és tisztességes. Azonban lehetetlen ugyanezen elvet alkalmazni azon tettekre, melyek valóságos ellenmondásban állanak a vallási rend törvényeivel és közvetlenül arra irányulnak, hogy az alattvalókat az üdv útjáról letéritsék. Kérdjük, mi lenne az egyházból, a vallásból, sőt magából a világi társadalomból is, ha ilyen esetekben az egyház közbe nem léphetne? V. Visszapillantás. — Tehát mi nem ruházzuk fel az egyházat két, különböző hatalommal. A gallikán Írók teljesen meg vannak arról győződve, miszerint azon hatalom, melyet mi az egyháznak tulajdonítunk, valami lelki dolog, a lelki hatalomnak mintegy függeléke ; és ezen szempontból indulván ki, fáradhatatlan tevékenységet fejtenek ki, hogy minél több szentirási helyet és hagyományból merített bizonyítékot hozhassanak össze annak kimutatása végett, hogy Jézus Krisztus az egyháznak egyáltalában nem adott ilyen hatalmat, s hogy ilyen módon nevetségessé tehessék az ultramontánok véleményét. Meg kell vallanunk, hogy igyekezetük nagyon sokat ártott Bellarmin rendszerének, de Bianchi tanát érintetlenül hagyta. Mert az utóbbi szerint ez a közvetett hatalom tisztán lelki hatalom, közvetlen czélját valóságos lelki dolgok képezik, névszerint a cselekedetek erkölcsisége, a lelkek üdve és a vallás java. És e hatalom éppen az által, hogy az uralkodó nyilvános tettei és az erkölcsiség s vallás között fenforgó viszony hozzátartozik, közvetve magára a nyilvános rendre is kiterjed. Ámde ez a világi hatalom helyesen értett függetlenségének kára nélkül történik, mert ha az az Isten vagy az egyház törvényeit megsérti, akkor már túllép saját határain és megtámadja a lelki hatalom jogait.