Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
224 MUNKÁLATOK 47, ÉVFOLYAM. 3. §. YIII. Bonifácz „Unam Sanctam“ bullája. I. A vád. — Azon váddal lépnek fel, bogy VII. Gergelytől kezdve a középkor minden pápája teljesen félreismerte az állam törvényszerű függetlenségét, és bogy e tekintetben VIII. Bonifácz túltett minden elődjén, a mennyiben senki sem igényelt oly nagy hatalmat a szentszék számára, mint ő. Szerintök az Unam Sanctam bullában nemcsak az üdv- és valláshoz tartozó dolgokban vetette alá az anyagi kardot a lelkinek, hanem egyenesen azt kivánta, miszerint a világi hatalom polgári ügyekben is közvetlenül alá legyen vetve az egyháznak, és az isteni jog nevében az egyház számára követelte ama jogot, melynél fogva belátása szerint vehet el vagy osztogathat koronákat, és a földkerekség minden országa fölött korlátlanul intézkedhetik. Szavai kizárnak minden kétértelműséget. Mi azonban be fogjuk bizonyitajii, hogy ez a nagy pápa emlitett bullájában semmi olyast nem tanitott, a mi ellenkeznék az egyházban mindig általánosan elfogadott tannal. II. VIII. Bonifácz tanítja ugyan, hogy a világi hatalom közvetlenül alá van rendelve a lelki hatalomnak, de csakis a lelki dolgokban. — Az Unam Sanctam bulla, melyet az V. lateráni egyetemes zsinat megerősített és némileg megújított, tagadhatlanul dogmatikus jellegű : hitbeli dolgokat tartalmaz és benne a pápa ex cathedra az egyetemes egyházhoz intézi tanítását. Hogy tehát szigorúan meghatározhassuk jelentőségének és terjedelmének határait, szem előtt tartandók azon szabályok, melyeket az ily természetű határozatok magyarázatánál alkalmazni kell. Vagyis első sorban a határozat azon részét kell szemügyre vennünk, a melyben a tan vagy rendelet foglaltatik, nem pedig az indokolást. És tényleg csakis a végkövetkeztetést kell elfogadni feltétlenül olyannok, mint a melyet a legfőbb tanitói tekintély eldöntött. A végkövetkeztetés pedig igy hangzik: „Porro sub esse Romano Pontifici omnem humanam
