Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
223 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. közvetlen veszély fenyegeti a vallást és a lelkek üdvét. Ki meri kétségbe vonni, bogy ily esetekben joga van az egyháznak a nyilvános hatalom tetteit megítélni ? Például ki merné állítani, hogy nem tilthat meg semmiféle meg nem engedett üzérkedést, hogy igazságtalan háborút nem kárhoztathat, hogy nincs joga az isteni törvénynyel nyilt ellenmondásban álló szerződéseket semmiseknek és érvényteleneknek nyilvánítani ? Mily ügyekkel törődjék tehát az egyház, ha ilyenekkel nem ? Midőn igy tesz. nem avatkozik a világi ügyekbe, hanem egyszerűen oly dolgokat intéz el, melyek szorosan lelki természetűek. Vájjon nem szabad-e a világi hatalom, ha nem engedjük is meg neki az erkölcsi rend felforgatását ? „Semmiféle társaság sem állhat fenn — úgymond Antonelli bibornok — oly fensőbb elv nélkül, mely tetteinek és törvényeinek erköl- csiségét szabályozza. Ez azon magasztos küldetés, melyet Isten a népek boldogságára való tekintetből az egyházra ruházott, és pedig úgy, hogy e feladat teljesítése éppen nem gördít akadályt a kormányok szabad és gyors működése elé. S valóban midőn az egyház fennen hangoztatja, hogy adjuk meg Istennek, a mi az Istené, és a császárnak, a mi a császáré, egy úttal lelkiismeretbeli kötelességévé teszi híveinek, hogy engedelmeskedjenek a fejedelmek hatalmának. Mindazonáltal ezeknek is el kell ismerniük, hogy ha oly törvényeket alkotnak, melyek ellenkeznek az örökigazság elveivel, akkor megadni a császárnak azt, a mi a császáré, nem volna többé engedelmesség, hanem elrablása annak, a mi az Istené.“ Mi nem is vetjük alá a pápának a világi hatalom m i n- den tettét, csupán azért, mivel ezek végczélunkkal, lelkünk üdvével és Isten dicsőségével viszonyban állanak. Mindenesetre szükséges, hogy a keresztény uralkodók tettei végelem- zésben e nemes czélra irányuljanak. Azonban megjegyzendő, hogy e czéltól kétféle módon térhetnek el, egyszerűen taga- dólagosan, ha tetteik tárgyilag véve jók vagy közönyösek, de a fejedelem szándéka szerint pusztán világi vagy rossz czélra irányulnak ; és tevőlegesen, ha már önmagokban véve is ellenkeznek az Isten törvényeivel s a vallás elveivel. Ámde az egyház soha sem igényelte magának azt a
