Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
‘217 MOLLART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. alól a társadalom kormányzásában és köteles magát alávetni azon hatalomnak, melyet az egyház a polgárok jólétének érdekében gyakorol. A biztos joggal szemben senki sem léphet fel jogigényekkel ; a világi hatalom minden oly ténye, mely a polgároknak fensőbb életczéljüktől való elvonására irányul, egyértelmű a létező rend felforgatásával. Tehát okvetetlenül szükséges, hogy a polgári intézmények alá legyenek vetve az egyház szabványainak, és hogy összeütközés esetében az állam elismerje az egyház f'ensőbbségét.1) „A világi hatalomnak alárendeltsége a lelki hatalommal szemben“, — mondja Antonelli bibornok 1870. márczius 19-éről keltezett, föntebb idézett levelében — „kitűnik abból, hogy a papság előbbrevaló a császárságnál, ha azok hivatását elsőbbség szempontjából egymással összehasonlítjuk. A császárság hatalma úgy függ a papságétól, mint az emberi dolgok az isteniektől, a mulandók az örökkévalóktól. Ha a földi jólét, mely a világi hatalom czélja, alá van rendelve az örök üdvnek, melynek munkálása a papság lelki hivatásának körébe tartozik, akkor az egyik hatalom, tekintettel alapítási czél- jára, okvetetlen alá van rendelve a másiknak, mert két hatalom viszonyát egymáshoz, hivatásaik végczéljának egymáshoz való viszonya határozza meg.“ b) Következésképpen a világi hatalom viselője megke- reszteltetése pillanatától fogva, mint keresztény alá van vetve az egyháznak és lelki hatalmának. Újólag megjegyezzük, hogy képtelenség a gallikánok azon megkülönböztetése, melyet a fejedelemben a magánszemély és uralkodó között, annak egyéni tettei és nyilvános kormány-működése között tesznek. Utóvégre is a kormányok emberekből állanak, nem pedig dolgokból. Nem vagyunk képesek felfogni, hogy a keresztény népek politikusai miképpen mondhatják magukat felekezet- nélkülieknek, hacsak minden erkölcsi tekinteten teljesen tűi nem teszik magukat. Azt kívánják, hogy az egyház tisz- *) *) Innen látható, mily jogosan vettetett el ezen tétel: „A két hatalomtól származó törvények összeütközésének esetében, a világi jog bir
