Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
218 MUNKÁLATOK 47 . ÉVFOLYAM. tán lelki hatalom legyen s ebből kifolyólag működésének tere kizárólag a lelkiismeretre szorítkozzék s a közügyektől tartsa magát távol. De vájjon a közügyeket nem az emberi akarat intézi-e és az emberi akarat nincsen-e mindenben alávetve az Isten törvényének? Vagy talán az erkölcs csupán a magán vagy belső cselekedetekre szorítkozik ? Az erkölcsi egyén cselekedetei mindig erkölcsi természetűek; sóba sem zárják ki a felelősséget. Vájjon következetesek lesznek-e és különbséget fognak-e tenni a katholikus és politikai erkölcs között is ? A mint láttuk, ezen megkülönböztetés ép úgy ellenkezik a józan észszel, mint a hittel. A tapasztalás ezen megkülönböztetést szintén elveti ; vagy például nem szabad a vallásnak felemelni szavát az uzsora és az elnyomatás ellen ? „Az egyház“ — mondja tovább Antonelli bibornok, — „Istentől azon fönséges küldetést nyerte, hogy úgy a magán, mint a társadalmi embert természetfölötti rendeltetéséhez vezérelje; s éppen azért joga és kötelessége minden cselekedetnek, legyen az külső vagy belső, erkölcsös és igazságos voltát a természeti és az isteni törvény mérlege szerint megítélni. Mivel azonban nincsen oly cselekedet, legyen az akár a hatalom parancsának kifolyása, akár az egyedi szabadság nyilvánulása, mely az erkölcsiség és igazságosság jellegét magán nem hordaná, az egyház ítélete, jóllehet az szorosan csak a cselekedetek erkölcsiségére vonatkozik, közvetve mégis minden tárgyra kiterjed, a mely az erkölcsiséggel viszonyban van.“ Más szóval : a hatalom minden ténye, mert szükségképpen viszonyban van az erkölcscsel és az üdvvel, a mennyiben az erkölcsösei és az üdvösséggel összefügg, az egyház, joghatósága alá esik és az egyház Ítélhet fölötte. S azért a keresztény fejedelem mindannyiszor vétkezik, valahányszor hatalmával visszaélve, megsérti az erkölcsöt és a vallást ; vétek tekintetében a közönséges hivőhöz hasonlóan a kulcsok hatalma alá esik s megbüntethető ezen hatalom birtokosa által. Ennek még világosabb feltüntetésére egy általunk már fölhozott, ismeretes példára hivatkozunk. Tudjuk, hogy sz Ambrus Theodosius császárt a templomba való bemeneteltől eltiltá és a Thessalonikában történt vérengzésért nyilvános
