Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
215 MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. 2. S. Politikai dolgokban a világi hatalom közvetve van alárendelve az egyházinak. I. A tétel értelme. — Ezen általános tétel értelme a következő. A keresztény fejedelemnek a világi hatalom kormányát a természetes és a kinyilatkoztatott erkölcstörvény szerint kell vezetni ; más szóval a kormányzásra vonatkozó intézkedéseiben nem tehet olyat, a mi a vallással, a lelkek üdvével ellenkezik, a mi az alattvalókat eltiltaná az Istennek és az egyháznak köteles engedelmességtől. Azonban az erkölcstörvényt szabályozni és annak megtartását sürgetni az egyház feladata. Ily módon a lelki hatalom az egész erkölcstörvényre vonatkozó illetékessége folytán közvetve a fejedelem nyilvános és politikai tetteire is kiterjed, a lelkiek utján kiterjed a földiekre is. Ez a dolog szükségképpeni következménye, vagy röviden, egyszerű, gyakorlati alkalmazása azon joghatóságnak, mely az egyházat a lelkiekben az állammal szemben megilleti. II. Szükséges, hogy az egyik hatalom közvetve alá legyen rendelve a másiknak. — E két eset közül valamelyiknek szükségképpen állania kell : vagy a pápa bir közvetett hatalommal a földiekben, vagy a fejedelem a lelkiekben ; középút nem létezik. Ha a két hatalom egymástól teljesen különböző és független körben mozogna úgy, hogy egymással semmi néven nevezendő viszonyban sem lennének, akkor igaz lehetne a gallikánok állítása, mely szerint a két hatalom teljesen egyenlő és egymástól független. Ez azonban távolról sem áll, sőt inkább a legbensőbben összefüggnek, a mint minden emberben megvan mind a két hivatás, melyet teljesíteni köteles. ’) A két hatalom gyakori érintkezési pontjait illetőleg lehetséges, hogy egyenetlenség támad, s a tapasztalás bizonyítja, hogy tényleg elő is fordul ; ha pedig a viszály kitör, akkor az alattvalók lelkiismerete lesz >) L. f. a 62., 120. és köv. L
