Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
214 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. lévő különbség folytonos hangoztatásával akarták csökkenteni, állitván, hogy a hatalom birtoklójának csak személye van alávetve az egyháznak. Azonban e megkülönböztetés határozottan a lehetetlenségek közé sorolandó. Mert tagadhatatlan, hogy világi hatalom nem létezhetik személy nélkül, nem pusztán elvont fogalom ; szükségképpen alanyt követel, a melynek tulajdonát képezi és csak az alany személyében testesül meg. A fejedelem személye egyúttal az uralkodó tetteinek is oka és az utóbbi tényeiért ép úgy felelős, mint a magánszemély cselekedeteiért. S éppen azért a fejedelem nem lehet egyszerre vallásos és vallástalan, keresztény és pogány, vagyis mint ember hivő, mint király hitetlen ; az lehetetlen, hogy a fejedelem magánügyeiben keresztény, állama kormányzásában pedig pogány legyen ; minden dolgában, minden tettében az igazságosság követelményeihez kell alkalmazkodnia, és szeme előtt kell tartania a hit elveit, az egyház parancsait. A világi hatalom iránt való köteles engedelmességnél fogva, nem szabad az alattvalónak különbséget tenni az ember és a fejedelem között, és éppen azért ily különbségnek az egyházzal szemben sem lehet helye. Valamint az alattvalók nem mentegethetik engedetlenségüket a fejedelem erkölcstelenségére való hivatkozással, úgy ez sem vonhatja ki magát azon engedelmesség kötelme alól, melylyel a lelkiekben az egyháznak tartozik, királyi hatalmára és fensőbbségére való hivatkozás által, mintha ezek őt az egyházzal szemben minden felelősség alól feloldanák. Különben a gallikánok kénytelenek beismerni, hogy az uralkodó cselekedeteiért a belső itélőszék, vagyis a bünbánat bírósága előtt a fejedelem személye felelős, hogy e cselekedetek alá vannak rendelve a szentségi joghatóságnak ; miért kellene az egyház nyilvános, külső ^hatalmáról mást állítanunk ? Nevezzenek meg csak egy, csak egyetlenegy elfogadható alapot, mely e megkülönböztetést kívánná. A világi hatalom tehát mindazokban, melyek a lelkiek körébe vágnak, közvetlen felelősségre vonható az egyház által. Lássuk most, mily következményei vannak ezen alárendeltségnek a polgári és a politikai életben.
