Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
200 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. Ha tehát a császár eretnek lesz, és az egyházat üldözi, akkor ez, mint az igazságnak legfensőbb ura, őt közösségéből kizárja; azonban midőn e tévelyeket kárhoztatta, egyúttal arról is gondoskodik, hogy a bűnös (fejedelem) politikai tekintélye sértetlen maradjon.“ Mikép magyarázza Taparelli a pápák középkori hatalmát? A keresztény nemzetek közjogából fejti meg. E jog nézete szerint igy fejlődött. A római birodalom romjaiból számos nemzet alakult, melyeket, minél jobban terjedt és minél mélyebb gyökeret vert nálok a kereszténység, annál bensőbben egyesitett az igaz hit és érdekek közössége, úgy hogy a legfőbb pásztor köré csoportosulván, mintegy nemzetközi államot képeztek. E nemzetek közül többen elfogadták a közös uralkodó és tanitó által kijelölt személyt fejedelmöknek. így jött létre a római szent birodalom, melynek uralkodói az egyházzal egy ességben levő fejedelmek voltak. A polyarchicus hatalmat egy személy gyakorolta az igazságnak és a kath. egységnek megfelelő módon. Ezért gyakorolt a pápa oly nagy befolyást a birodalomban. De mily jogaik és kötelességeik voltak az alattvalóknak? Mily jogaik és kötelességeik voltak a birodalmi fejedelmeknek, a confoederatio fejének és a pápának? A birodalmi fejedelmek alattvalóit ugyanoly kötelék fűzte a császárhoz, mint saját űrökhöz, és miután az uralkodók iránti engedelmességnek a vallás egysége és fen tartása elengedhetetlen feltétele volt, azért ha a hierarchia feje kijelenté, miszerint a vallás jogai meg vannak sértve, természetes, hogy megszűnt azon lényeges o k is, mely az alattvalókat önkéntes engedelmességre kötelezte; azon kötelék pedig, mely az alattvalókat fejedelmükhöz közvetlenül, a császárhoz pedig közvetve fűzi, mindaddig felbontva marad, mig a fejedelem meg nem javul. Még sokkal jogosabban foszthatta meg a pápa a hite- hagyott vagy a vallásüldöző császárt a birodalmi tróntól, mert megválasztatásakor nemcsak a katholikus vallás megvédésére kötelezte magát, hanem — és pedig első sorban — a kérész-