Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
117 MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. azzal, hogy az államnak az egyháztól való elválasztását csak modus vivendi-nek tekintsék, a mely különös körülmények folytán bizonyos időben bizonyos országban csakugyan szükségessé válhat ; mert ha csak ezt állítanák, akkor teljesen egyetértenénk velők; de ők ezt az elválasztást általános gyakorlati szabálynak tekintik, a melyet mindenütt és mindig követni kell. Azt hiszik, hogy a vallásnak az állam oltalma alatt töhb veszteni, mint nyerni valója van s azért azt javasolják az egyháznak, hogy a jövőre nézve önként mondjon le erről a szövetségről, a mely rá nézve úgy is csak káros következmények szülője lehet. Erősen meg vannak győződve, hogy ama szabadság, melynek az egyház az elválasztás által minden téren birtokába jut, csak a vallás előnyére válhat. A mint a pápa az 1873. márcz. 6-án kelt és a milánói katholikusokhoz intézett brevejéhen kifejezi, a katholikus liberalismus bizonyos tekintetben veszélyesebb mint a tiszta liberalismus. „Mivel a liberalis katholikus elméletek bizonyos mértékben a kárhoztatott vélemények határvonalán innen vannak, a szennytelenség és hibátlanság színében tűnnek fel, s igy magukhoz csalogatják mindazokat, a kik ha oktalanul is, de kiegyezkedni óhajtanak, s igy kerülnek lépre azok, kiket a nyilvánvaló tévely semmi esetre sem tántorított volna el. Ily módon hintik el az emberek között a visszavonás magvait, széttépik az egységet és szétforgácsolják az erőket, melyeket még szorosabban kellene egyesíteni, hogy igy egyesülten fordulhassunk a közös ellenség ellen.“ Hogy e rendszert megczáfolhassuk, elegendő ránk nézve, ha a liberalismus, vagy az egyház s állam elválasztásának elvét megtámadjuk és alaptalanságát bebizonyítjuk. S valóban, ha igaz az, hogy társadalmi körben is alá van rendelve a természeti rend a természetfelettinek, akkor nem szabad ez igazságnak alkalmazását ily általánosságban mellőzni, nem lehet annak gyakorlati kivitelét a társadalmi rendből sem kizárni. Ez a gyakorlati életre vonatkozó igazság, melynek az a rendeltetése, hogy az emberek tetteit szabályozza; s azért semmi módon sem igazolható következetlenséget követünk el,
