Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
93 MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. hatalom, mely a nép segítségére van rendelve, tisztelni tartozik e jogokat és szabadalmakat s köteles figyelembe venni a nép által szabadon alkotott szabályokat és törvényeket. Más szavakkal, a világi uralkodó teljesen alá van vetve az erkölcsi és az alkotmányszabta törvényeknek ; minden tettének az egyikkel ép ngy, mint a másikkal meg kell egyeznie s ha azoktól eltérőleg cselekszik, akkor rosszul tesz ! Az alkotmányos törvény megvan az Írott vagy áthagyományozott szabadalomlevelekben, az erkölcsi törvényt az egyház tana hirdeti, melyet Isten maga rendelt annak őréül s magyarázójául mint azt a következő czikkben ki fogjuk mutatni. Itt majd látjuk, hogy a természeti erkölcsi törvényt az államnak éppen úgy nem szabad elválasztani intézkedéseiben a természetfölötti rend erkölcsi törvényeitől, a mint ezt nem teheti az egyes polgár magánéletében. Ebből láthatni, hogy Rousseau s a socialisták azon szörny- szülött alapelve, hogy t. i. az állam minden néven nevezendő emberi jog és hatalom forrása s hogy hatalmát semmiféle fölötte álló törvény sem korlátozza, mennyire ellenkezik nemcsak a hittel, hanem a közönséges józan ész fölfogásával is. Midőn az egyház e tant elveté,:) bebizonyitá, hogy ő a polgárok becsületének és méltóságának valódi védője és őre. Azért a törvény, mely a kormányzás eszköze, nem lehet az uralkodó kénye-kedvének puszta kifolyása ; az önkénynek ahhoz semmi köze. Szükséges, hogy a törvény az egészséges emberi ész folyománya legyen ; ilyen pedig akkor lesz, ha az imént említett fensőbbrendü szabályoknak megfelel. Ama régi és nevezetes alapelv : Quod principi placuit, legis habet vigorem (ami az uralkodónak tetszik, az törvényerővel bir), ámbár észszerű értelme is lehet, nem eléggé szabatos, javításra szorul. Bizonyos, hogy a törvény kötelező erejének a törvényhozó akarata a közvetlen oka, ámde a törvényhozónak észszeriileg kell cselekednie, mert éppen az ész- szerüség a tevőleges (positiv) törvények létjogának, törvényességének az első alapja. ■) L. Syllab. prop. XXXIX.
