Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
94 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM 2. A törvénynek a közjóra kell irányulnia. — A hatalom rendeltetésénél fogva a kormányzásban nem tűzhet- más czélt maga elé, mint a társadalom tagjainak közös jólétét. Ez a törvények második föltétele. Azok, melyek ezen törvénynek nem felelnek meg, melyek az alattvalók jólétével ellenkeznek, melyek csak az uralkodó vagy egyesek hasznát tartják szem előtt, igazságtalan törvények. Az uralkodó nem azért van felruházva hatalommal, hogy azt személyes vagy egyesek javára forditsa, hanem csakis az alattvalók közös hasznára. „Nem az ország van a király végett, hanem a király az ország végett“, mondja sz. Tamás. „Isten a királyokat azért rendelte, hogy kormányozzanak és mindenkit biztosítsanak jogának élvezetében, ez a hivatásuk; ha tehát a királyok máskép cselekesznek s a hatalmat önző czéljaikra használják fel, akkor nem királyok, hanem zsarnokok.“ Az angyali tudor a törvény gyönyörű meghatározásában tanunkat teljesen összefoglalja: „A törvény, úgymond, az ész által diktált s a közjóra irányuló szabály, melyet az hirdet ki, aki a társadalom gondozásával meg van biz va.“2) Nagyon hasznos e meghatározással J. J. Rousseauét összehasonlítani: „A törvény az általános akarat kifejezése.“ Ha tudjuk azt, hogy sz. Tamás szerint az ész az örök törvénynek csak hű nyilvá- nulása lehet s hogy Rousseau szerint az általános akarat semmi fölötte álló tekintélyt nem ismer el, akkor könnyen belátjuk, melyik oldalon van a józan emberi ész, melyik oldalon vannak a szabadság erősebb biztosítékai. III. Ellenszegülés a hatalom ellen. — E szerint vannak isteni és emberi törvények, melyeket az uralkodónak nem szabad átlépni. De hátha félreismeri kötelességeit és az alattvalók jogait? — Ez esetben a katholikus tan nem oly szigorú, hogy szolgai engedelmességet követeljen s nem akarja elvenni a polgároktól azt a lehetőséget, hogy az igazságtalan L) De régim, princip. lib. I. cap. 2. 2) Summa theol. 1. 2. qu. XC., art. 4.
