Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. 80 szokott rendje felett áll ; az uj szövetségben nem ismétlődött. A főhatalomban in concreto két dolgot lehet tekintetbe venni : a főhatalom birtokosát, a ki vagy egyes személy, vagy személyek gyülekezete s a főhatalom módozatát, formáját, határait. II. A fó'hatalom birtokosa. — Mindenki megegyezik abban, hogy a főhatalom gyakorlására kijelölt személynek meghatározása magára a társadalomra, a tömegre van bizva. — Igaz ugyan, hogy némely gallikán szerző odáig ment állításában, hogy bizonyos értelemben maga Isten eszközli a választást a szavazás sugalmazása által ; ez azonban csak álom. Ha már a személy meg van választva, ki adja át akkor neki a főhatalmat ? E kérdést illetőleg két vélemény uralkodik jelenleg a katholikus iskolában ; mindkettő szabadon vitatható, mert mint Suarez mondja : „e tekintetben nem fordul elő olyasmi, mit a szentirás vagy az egyház hagyománya meghatározott volna.“ J) Közvetlen isteni jog. — Egyik rész azon rendszer mellett harczol, mely a ,közvetlen átruházást, vagy közvetlen isteni jogot* védi. Szerinte a politikai hatalom már a társadalom szervezete miatt sem székel a gyülekezetben, vagy a tagok tömegénél, de nem is székelhet ott. Ennek csak azt a jogot adta meg Isten, hogy kijelölhesse a hatalom alanyát s meghatározhassa a kormányformát; de éppen e kijelölés és meghatározás által tartja fönn magának a legfőbb hatalommal járó jogoknak a kiválasztott egyénre való egyenes és közvetlen átruházását. Jóllehet ezen vélemény szabadon vitatható, eredetét illetőleg mégis gyanús sziliben tűnik fel. Visszavezethető a 14-ik századba. Bajor Lajos császár s a szentszék közti viszály alkalmából a birodalmi fejedelmek az isteni jogból vallásos szilibe öltöztetett eszközt akartak kovácsolni a főhatalom számára; azért nyilt határozatban ünnepélyesen kijelentették, hogy a császári méltóság és hatalom közvetlenül Istentől 1 1) X. h. lib. III. cap. II. n. 2.
