Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
AZ ANYAGI ELY A PEOTESTANTISMUSBAN. 65 désekben.1 A mint vélekedtek ezen tanról a katliolikusok akkor és most, úgy vélekedik arról most a még hivő Protestantismus is. Halljuk csak, mit mond Lange P. (Positive Dogmatik, §. 95) : «A bűnös igaznak nyilvánittatik. Azonban ez teremtő szó volna, megigazul, mikor igaznak mondja. Igaznak nyilvánítani valakit a nélkül, bogy igazzá tennők, ellenkezik az igazsággal.» Hasonlóan nyilatkozik Olshausen is (Róm. 3,21.) S azért Osiander már azt vitatja, hogy Isten igazságosságának részeseivé Krisztus által leszünk;1 2 ezt tanította Schwenckfeld is és a későbbi mystikusok, mint Franck (Sebestyén és Weigel Bálint, nemkülönben a mennoniták és quäkkerek.3 A rationa- lisinus, a melynek úttörői már a socinianusok és arminianusok tanai voltak,4 akként magyarázta a megigazulás régi tanát, hogy Isten nem egyes cselekedeteinket tekinti, hanem azoknak összességét, az érzületet és a «meggyőződés szilárd voltát,» vagyis azt, a mit az apostol a alatt akart érteni.5 S e szerint minél inkább törekszik magát valaki Krisztus tana és példája szerint kiképezni, annál igazabbnak fogja őt Isten tartani. A reformátoroknak a megigazulásröl szóló tanát azonban, a mely Krisztus szenvedéseinek fejében büntetlenséget igér a bűnösnek még akkor is, ha a bűn továbbra is uralkodik az emberben, erkölcsileg veszélyesnek mondja, mert a könnyelműségnek tárt kaput nyit,“ Az objectiv üdvforrást és ennek subjectiv alkalmazását, a mely a hivők erkölcsi életszabályává lesz, űr választja el, a mely most már ismeretessé lett. A megigazulásröl szóló protestáns tan nem tud felelni azon kérdésre, hogyan számíthatja be Isten a bűnösnek egy más valakinek érdemét s hogy tarthatja őt ez alapon megigazultnak, és mikép lehetséges az, hogy az által, hogy megigazultnak nyilvánítja (justificatio mere forensis) 1 Chemnit. Exam. Concil. Frident. p. 209. 2 W il ken, Osianders Leben, Lehre und Schriften. 1844. Planck, Geschichte des protest. Lehrhegriffs IV. 270. s kl. 3 Möhler, Symbolik §. 60. 1 V. ö. S t r a u s z, Glaubenslehre II. 490. s kl. 5 Wegscheider, Instit. §. 155. 8 Schenkel f. i. m. 386. 1. MUNKÁLATOK. 5
