Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

66

MUNKÁLATOK 46. ÉVŰ.

Krisztus érdemei tekintetéből, egyszersmind e megigazulás a bűnös erkölcsi újjá alakulása is. Ép azért a pietisták és a me- thodisták oda jutottak, hogy az Isten előtt való megigazulás ismertető jeléül nem a hitbeli meggyőződést, hanem a tapasztalást tartották, a minek utolsó indító oka az orthodoxismus makacssága volt, a mely a külső tancorrectséget sürgette, s a belső megigazulásra való hivatkozást, mint Krisztus érdemeinek kicsinylését elvetette. A tapasztalás képezi a bizonyítékot, hogy az ember megigazult, merítse azt már most akár a bűnök felett érzett fájdalomból, akár azon gyönyörből, melyet a megigazult Jézussal való érintkezés és a «sebek embere (Zinzen- dorf) iránti vonzalom által érez; minden esetben ez is csak sub- jectiv s azért nagyon csalóka zálog, hogy csakugyan az üdv birtokában van.1

S ezzel eljutottunk volna azon ponthoz, a mely az egyeztető ideológiának alapul szolgál arra, hogy egyrészt a reformátoroknak megigazulásról szóló tanát, ha mindjárt jelentőség- teljes változás mellett is megmentse és megszilárdítsa, s másrészt különösen apologetikus érdekek miatt, hogy a kereszténységnek a rationalismus és a destructiv kritika által megingatott épületét uj szilárdabb alapon látszólag helyreállítsa.

1 V. ö. Lipsius f. i. m. 680. s k. 11.

•-»n 'VJ*