Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
MUNKÁLATOK 46. ÉVF. 64 adunk. Azért erről teljesen meggyőződve kell lennünk és nem szabad benne kételkednünk, mert különben minden veszve van, s a pápa és az ördög, szóval minden győzedelmeskedni fog felettünk s föntartja ellenünkben jogait. »1 Krisztusnak ezen igazságossága isteni természétének lényeges igazságossága, az Ur a mi igazunk;1 2 «ha ő a hit által bennünk lakozik, akkor igazságosságát, a mely isteni természetének tulajdona, önmagával együtt meghozza számunkra, s ez épp úgy felszámittatik nekünk, mintha sajátunk volna ... És ha van még vétkünk, úgy az nem egyéb, mint egy nagy tiszta tengerben levő tisztátalan cseppecske, a melyet Isten Krisztusnak bennünk lakozó igazságossága miatt nem akar észrevenni- »3 így mennek át a megigazulás alapjai és okai az emberből Krisztusba, mert a hit maga is csak szerv, bizonyos tekintetben oly nyitott száj,4 5 6 a melynek segé- yével Krisztus igazságosságát magunkba fogadjuk, de természetesen minden érdem nélkül, mintán minden szabadságtól meg vagyunk fosztva;0 még inkább áll ez cselekedeteinkről, a mi Krisztus kigúnyolása volna; mert ha mi valami úton-módon hozzájárulhatnánk, hogy üdvünket elnyerjük, mi czélból jelent volna meg akkor Krisztus e földön.3 Ezen szembeszökő egyoldalú elmélet, a mely utolsó elemzésben a servum arbitriumról szóló tanban leledzik, már a reformatio kezdetén ellentmondásra akadt. Nem csak katholiku- sok7 vitatták, hogy Isten ily módon igazságtalanul Ítél, midőn igaznak nevezi azt, a ki nem az; erről azonban valamint az Isten szeretetére való hivatkozásról (amor Dei actuosus és efficax), a mely a dolgokat jóvá teszi azon czélból, hogy szerethesse azokat, és a mely azokat ép ez okból valóban szereti is, azt állították, hogy az értelem indokolatlan vélekedése a vallási kér1 Art. Smalc P. II. 306. 1. 3 Jerem. 23. 6. 3 Luthardtnál f. i. m. 203.1. 4 Calvin. Institut. III. 11. 5 Voluntatem in conversione jure passive se habere. P. C. Epit. p. 582. 6 Apolog. III. 29. 1 Bellarmin. De justifie. II. 7.
