Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
50 MUNKÁLATOK 46. ÉVK mával való történelmi folytonosságot megszakította és a keresztény vallás öntudatának határán túllépett. Éppen azért Hartmann vádolja a liberalis Protestantismus férflait, hogy nem járnak az egyenes úton, midőn makacsát az egyesült porosz nemzeti egyházhoz óhajtanak tartozni, a hová pedig épp oly joggal tartoznak, mint a «kakukfi a rigófészekbe»; a liberális álláspontok iránt tanúsított illiberális türelmetlenségüket állásuk veszélyes voltából s azon szükségességből származtatja, a melynél fogva azon szűk határokat, melyek őket az ő szemükben a határozottan nem keresztényektől elkülönítik, féltékenyen őrizni kényszerűinek. Engedjük azonban meg, hogy a modern Protestantismus és rationalismus, noha a Megváltó személye előtte csak puszta vallásalapítóvá, «a földi világ legfönségesebb jelenségévé» lesz is, még joggal nevezheti magát keresztény felekezetitek. Akkor azt állítja, hogy a kétezer év óta megváltozott kereszténységet eredeti alakjára és lényegére vezette vissza s hogy az ö «Jézus jelleme» forrástanúlmányokon alapszik. De hiszen éppen a liberális Protestantismus és a ration alistikus kritika volt annak oka, hogy azon források, a melyekből a kereszténység merítette, föl lőnek zavarva ; s ha még oly tiszták és hatalmasak volnának is, tiszta vizet még sem lehetne belőlük meríteni, mert csodás dolgokat tartalmaznak. A csodák nem lehetségesek, így hangzik ezen kritika kárhoztató Ítélete, ami pedig minden rossz akaratnak, minden alanyi felfogásnak tárt kaput nyit. A názárethi Jézusnak a mondák és irányzatos történetírás tömkelegéből kiolvasztott képét csak halvány vonásokban tűnteti föl s akkor is mindig előáll egyegy « talán »-nal, vagy «valószínű »-vei. Idővel talán nagyobb eredményt fog előmutathatni ezen kritika, eddig azonban még a legfontosabbal és leglényegesebbel sincs tisztában, sőt még azon alapkérdésben is, mely az egész Evangéliumok és levelek eredetére vonatkozik, igen-igen ellentétes véleményekkel állanak szemben egymással ezen iskola tagjai. Ennek így kell lennie s nem is lehet máskép, mert tagadva a csodálatost Krisztus életében, öt magát is megtagadják s ezzel aláássák azon gyökeret, a melyből ez sarjadzik, nem tartják meg azt a távlatot, a mely mellett egyedül lehetséges, hogy
