Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

A KEEESZTÉNYSÉGTŐL YALÓ ELPABT. A LIB. PBOTEST.-BAN. 47

csak az ott előforduló csodás dolgokat iparkodtak természetes módon kimagyarázni. Akik következetesek voltak köziilök, elég- őszintén bevallották, hogy a Krisztus személyéről szóló tan nem képezi a rationalisztikus dogmatika kiegészítő részét, mert jóllehet ez oly tételekből állítja össze rendszerét, melyeket Krisztus tanított, mégis egy tant sem tartalmaz, melynek tárgyát a ná- zárethi Jézus személye képezné. A mit róla tudunk, az működésünkre mint erkölcsi példa buzdítólag hathat, viszontagságos élete azonban épp oly kevéssé tartozhatik oly vallási rendszerhez, mely általános igazságokat hirdet, mint nem tartoznak Kant vagy Fichte életviszontagságai bölcseleti rendszereik keretébe. A vallásalapítónak tettei és élete, úgymond Rőhr,1 nem tartoznak a vallástanba, hanem a vallás történelmébe, és mint ilyenek vagy történelmi bevezetésként előrebocsátandók, vagy pedig felvilágosító függelék gyanánt utáncsatolandók.

Ez azon pont, melynél a rationalismus a felvilágosult kereszténység stádiumából, a kereszténységtől való elszakadás felé hajol. Mert a kereszténységben Krisztus az alap- és szögletkő, kezdet és vég, s a kereszténység nem csupán Krisztus tana, hanem egyszersmind róla szóló tan, isten-emberi életének, szenvedésének, feltámadásának és fenségének bevallása. «Kinek tartják az emberek az ember fiát?»1 2 * — Ezen kérdés képezi mindazoknak próbakövét, akik Krisztus nevét viselik. « A kereszténység tulajdonképeni tartalmát, mondá maga Schelling,8 egyedül Krisztus személyisége képezi . . . Krisztus a kereszténységnek nem tanítója, nem alapítója, hanem tartalma. Ugyanazon álláspontra emelkedik Strausz és Hartmann is, hogy a rationalisztikus és liberalis Protestantismus mezítelenségét, igazságtalanságát és ellenmondását föltűntethessék. «Hogy a kereszténység igazságának kérdését utoljára alapítójának személyi kérdésével hozták összefüggésbe, úgymond Strausz,4 s a keresztény theologia döntő ütközetét Jézus életének terén vivták, csodálkozásra gerjeszthet ugyan, de mégis rendén levő dolog. Valamely

1 I. h. 35. 405 skv. 11..

3 Máté. 16, 13.

s W. W. 2. rész. 4 köt. 35. 1.

4 Der alte und neue Glaube. 47.1.