Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

A KERESZTÉNYSÉGTŐL VALÓ ELPAET. A LIB. PROTEST.-BAN. 45

hogy azok vallási lényegét felfoghassuk», a tizennyolcz százados hitet, mint «korcs képződést és eltorzítást» elvetnünk, hogy váltság fejéhen — mert másnak nem tekinthető — újdonsült s izetlen deismussal kevert erkölcstákolmányt fogadhassunk el, mely önmagát kölcsön vett rongyokkal, mint, nyilvánvaló, hogy csak képletesen vélt, szónoki képekkel igyekszik fölczifrázni. Ha nem is indítanának magasabb motívumok, már magának a jó ízlésnek is, mely Gőthe szerint az üres szóhalmaz halálos ellensége, védekeznie kellene ez ellen s tiltakoznia ily eljárás ellen.

Azonban lássuk csak, valljon a rationalismus és a liberalis Protestantismus álláspontjáról tudományosan visszatérhetünk-e az apostoli hitvalláson alapuló kereszténységtől «Krisztus eredeti, valódi és tiszta tanához » és őt minden idő példányképének tarthatjuk-e. Már magában véve ellenmondás Krisztust megfosztani isteni természetétől és méltóságától és öt embernek, ha még oly kitűnő, még oly tökéletes, a vallás terén még oly genialis, de csak puszta embernek tartani és mégis azt állítani róla, hogy ő minden idő példányképe. Mózes is mint vallási genie tűnt föl a történelemben és hatalmas dolgokat művelt ; a pogánysággal szemben igen-igen fönséges vívmányok, az egyistenség eszméje, az ő nevével kapcsolatban vannak; törvényhozása következtében Izrael népe erkölcsileg, vallásilag messze túlhaladta a vele egy törzsből származó pogány szomszéd népeket ; és mégis bár oly hatalmas és tartós volt is működése, jött idő, midőn az ifjú keresztény község vallási öntudatát már nem volt képes kielégíteni. Mert egy fensőbb jött utána, ki előtt neki háttérbe kellett szorulnia. Ha azonban ezen fensőbb is csak ember, akkor a világtörténelem feltartóztathatatlan fejlődését saját személyéhez ő sem lánczolhatja; új szükségletek fognak jelentkezni, melyeket ő, a galilaei ifjú nem ismert s a melyeket azért nem teljesíthet; új kérdések fognak az emberiség keblében támadni, melyekre feleletet ő nem adhat. S ha az ő erkölcsi tökélye csupán csak emberi, akkor ezen tekintetben csak esetlegesen és aránylag, nem pedig lényegileg és nem szerint múlja fölül az ó szövetség szentjeit, s azért csak viszonylagos és meghatározott időhöz, műveltségi fokhoz és fejlődéshez kötött példány