Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
AZ ALAKI ELV A PEÓTESTANTISMUSBAN. 9 erkölcsi tartalmát hagyták meg, ezt az emberben rejlő isteni magot. így dönték le fokról fokra teljesen az inspiratióról szóló tant annak mily módon való véghezmenetelére vonatkozólag. Az egyes szavak ihlettségét elejtették és csak az igéjét vitatták, azonban csakhamar annak is hátrálnia kellett a tárgyi ihletés előtt. Miután azonban már magát a tartalmat sem tekintették isteninek, az inspiratio sem lett egyéb, mint Írásra való természetfölötti ösztönzés. Midőn pedig elhagyták a természetfölötti mozanatot ezen ösztön pusztán a lelkiismeret' emelkedett fölheviilésévé vált, hogy az a vallási község eredeti szelleme által viseltethessék. És ez által csatlakozva a protestáns szerzőkhöz önmagunk jelöltük meg ezen fejlődés stádiumait.1 így tehát utóvégre mégis az Isten szava és a hivő alany közé vegyült az emberi szó, s most az lett a protestáns hittudósok feladata, hogy az isteni igazság tekintélyét az emberi felfogás és hozzáadás tömkelegéből kiválaszszák, vagyis : hogy előbb megkeresték azon tekintélyt, a melyre a keresztény bizalmasan támaszkodhatik, és a megtaláltat mint ilyet megszilárdítsák. Ez lett most a reformatio tovább fejlődésének problémája. „Midőn a Protestantismus a vallás föltétien szabályzójául egyedül az isteni igét ismerte el; helyesen alakította ugyan elvét, azonban azáltal, hogy a dogmatikus fogalmat közvetlenül a szentírás történelmi fogalmával azonosította, és a mi arra vonatkozott azt közvetlen erre is alkalmazta, elvének megvalósításában még csak fele utón van és egyik lábával a katholikus tekintély-elv talaján áll. Mert itt épen az történt a mit ezen katholikus elv jelent, tudniillik, hogy egy emberi vallási közbenjáró a kinyilatkoztatás forrásainak kifejezőjévé vált.1 2 Má1 Lásd az idevágó adatokat Kalmis, Luth. Dogmatik I. 659 ski. Sehleiermacher, Red. über Religion 2 Red. Glaubenslehre §. 123. Sack, Apologetik 131 1. Rothe Ethik. 406. §. és Zur Dogmatik. 1862. Lange. Dogmatik. I. 81. § és különösen Henke, Lineamenta institution, lid. p. 39 Wegscheider, Institut p. 44 Strausz, Glaubenslehre I. 172 skit 2 Biedermann f. i. m. 132 1.
