Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
Az egyh. költészet időszaka
366 MUNKÁLATOK 46. ÉVF. De zengi egyúttal bekövetkezendő fényes diadalát (A Vatikán) s legfőbb kormányzójának megdicsőülését (Pius útja) is, hogy a küzdő egyház lankadó bajnokait kitartásra lelkesítse. — Az öröm riadó hangjaival üdvözli a katli. világ nevében a küzdő egyháznak a Szentlélek által rendelt uj vezérét (Éljen az uj pápa!) — Tudja, hogy ő is egyik vitéze a küzdő egyháznak, átérzi hivatásának magasztosságát (Mi a halál? Halhatatlan vagy). A három isteni erénynek a szivekbe ültetett magvait ihletett dalának melengető fuvallatával igyekszik kikelteni (Higyj, remélj, szeress!) s e végből lángajakkal hirdeti az isteni jóságnak a gondviselésben nyilvánuló végtelen bölcseségét s atyai szeretetét: „Hű karjaid vezérlenek Atyánk a lét ösvényein, — Szerelmed ég a csillagon, Mosolyg a harmat gyöngj^ein, — Reménysugár vagy köny ha ül A hozzád esdeklő szemén, Ha vánkost adsz fejünk alá, Vagy tán követ, mely oly kemény — Örül a szív avagy remeg: Hú karjaid vezérlenek! (Az isteni gondviselésről). 0 is mint a gondjaira bízott nyájnak hü pásztora, a jóságos Istenhez akarja őket vezetni, s azért lelkesitőleg har- sogtatja a vezényszót: „Föl, a Golgothára föl ! Sasnak fészke az orom . . ! Üdvöd más nem adja meg, Csak a vérmosott kereszt!... Ezt öleljék karjaid Nyugtalan szivedre már, — így a boldogság-tavasz, Hidd el, hogy beáll !... (Föl, a Golgothára föl!) 8 hogy, mig másoknak a mennyország ajtaját nyito/ i
