Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

Az egyh. költészet időszaka

KATH. VALLÁSOS KÖLTÉSZETÜNK A JELEN SZAZADBAN. 365

Pály Ede (1849--).

Napjainkban Rosty atyán kívül valódi költői hivatással kezeli az oltárról vett lantot, s a legbensőbb ihlet hevével zengi lélekemelő dalait Pály Ede, sárközi plébános. Méltó versenytársa a „magyar Balde“-nak.

1849-ben született Szalmái városában. Ugyanitt végezte gymnasiumi tanulmányait is. Szive vonzalmát követve a papi pályára lépett s a hittudományi tanfolyam elvégzése után 1872-ben áldozárrá szenteltetett. Néhány évig mint segédlelkész a szatmári, ungvári s felsőbányái plébánosok oldala mellett, működött. 1877 óta sárközi plébános.

A jóságos Teremtő azon nagy kegyelmen kiviil, hogy őt a papi pályára vezérelte, lelkét a dal hatalmával is gazdagította. Fensőbb ihlet szállotta meg szívét, hogy a dal hangjaival magasztalván az Alkotó végtelen jóságát, szeretetve gyulaszsza a világot az Istenség iránt, továbbá, hogy a dal varázserejével vigasztalja a szenvedőket, bátorítsa a csüg- gedezőket. A korszellem csábitgatásainak, mely őt az andalgás illatos berkébe s a vigalmak fényes csarnokába csalogatta, hogy ott ünnepelt költő gyanánt szerepeljen, hősiesen ellenállott. Ő az anyaszentegyház dalnokává szegődött (A dalnok tűnődése).

Zengi az anyaszentegyház fönséges szépségét, hogy a rideg közönyben tespedezőket szeretetve tüzelje, a liivők szeretetlángját pedig még jobban fokozza ez isteni intézmény iránt:

„Most óriási mennybolt vagy te, melyen Jézus szive ragyog örök napul, —

Ived alatt az égi fényözönben Egy új világ kering ma boldogul,

Az istenország uj éden-világa,

Hol lombjait mustárfa rengeti S szent árnyain százmillió madárka Az Ur kegyét csattogva hirdeti...“

(A kath. egyház.)