Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

Az egyh. költészet időszaka

356 MUNKÁLATOK 46. ÉVF. Ecsegb, Fülek, Salgó). Ifjú erővel dobogó szivét egy tün- déri eszménykép iránti vonzalom ragadja meg (Az Ideál), ma­gasztos gondolatok, fönséges erények lelkesítik keblét (Hit, remény, szeretet), rózsás színben látja az egész világot (Op­timista). Ki ne ismerné fel e mozzanatokban saját ifjú korát édes emlékeivel, a boldogság verőfényétől megaranyözott szín­ben, az eszményi légkör azurtisztaságával? — A mint azonban közeleg az idő, mikor az ifjúság paradicsomából ki kell majd lépnie, sejtelmes borongással tűnik fel előtte az élet ködképe. Az ifjú szivét tűnődés fogja el, vágyik az életet megismerni, a titokzatos fátyolt fellebbenteni. (Mi az élet?).Majd átlép a vi­lág csábteljes köréből az egyház szentélyébe, s az «oltár zsá­molyánál» (1850—1879) mint egy második zsoltáros szent énekeket zengedez az egyházi évszakoknak megfelelöleg az Istenség magasztalására (Szent miseénekek), a boldogságos Szűz dicsőítésére (Mária énekek, Mária fohász, Immacu­lata, Háladal a Szűzanyához), s a szentek tiszteletéx-e (Szent Mihályról). Egyúttal mint híveinek gondos lelkipász­tora a rábízott nyáj felett is éber figyelemmel őrködik, óvja hí­veit a báránybőrbe bujt farkasok orvtámadásai, a megmételye- zés ellen, s e minőségben ott találja magát «a tettek kiizd- terén» (1850- 1882). Szemtül-szemben áll Krisztus és az egy­ház ellenségeivel, látja az életet irtózatos küzdelmeivel (J’ai soif, Cultur-csataképek)teljes valóságában, fény- és árny­oldalaival (Fény- és árnyképek) s felháborodva az erkölcsi elaljasulás és lelkiismeretlenség felett, a meggyőződés erejével harsogtatja dörgő szózatát (A nagy küzdelemben). Jól tud­ván, hogy az istentelenség rohamos támadásai felett csak egye­sült erővel lehet diadalmaskodni, szívélyesen üdvözli az elvtár­sakat, kik ugyanazon magasztos eszme érdekében heviilve vele együtt egy zászló alatt küzdenek (Mindszenty Gedeonnak, Máj er Károly n a k) s gyászdalban önti ki szive keservét, mi­dőn egy-egy hatalmas bajnoka dől ki a küzdő anyaszentegyház- nak (IX. Pius halálára, Mindszenty Gedeon halálára). Majd felocsúdva mély búbánatából, inti, eszmélteti a kábult vi­lágot (Aphorismák I— VII), oda dörgi az anyagiasságba me­rült emberiség fülébe, hogy a testen kiviil még egy nemesebb

Next

/
Thumbnails
Contents