Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

Az egyh. költészet időszaka

350

MUNKÁLATOK 46. ÉV F.

dűli forrását (Dicsőség az Urnák!). Ő hozzá röpíti szive hő fohászát, midőn a földi élet hajaival kell megküzdenie (Bajok közt), mert tudja, hogy ő a jóságos Atya, ki szenvedő gyermekeit nem hagyja magukra a megpróbáltatás viharában. Vágyódik e legjobb Atyához s egy szebb hazába kívánkozik e siralmi völgyből (Sóhaj). — A jóságos Atyától az Üdvözitő szűz szent Anyja (elé fordul, s a szerető szív igaz érzelmével zeng éneket tiszteletére (Üdvözlet, Május hó véghajnala) s kimondhatatlan boldogsággal mereng a „titkos értelmű rózsa“ mennyei szépsége felett (Olvasófü- zéri titkok). — Majd a küzdő egyház híveire irányozza tekintetét, s látván Krisztus egyházának szorongatott állapotját, melybe az ellenséges támadások, a gyászos hitközöny s a diadal reményében való kétségeskedés folytán jutott, ő is felemeli lelkesítő szavát s belevegyiti harsány énekét a küzdelmi zajba. Eszmélteti a keresztén}' embert magasztos czéljára, s ezzel kapcsolatban a reá háramló szent kötelességekre is (Memento). Életre költi a vallási közönyösség lidércznyomása folytán el- alélt lelkeket, hogy álmukból felocsúdva Krisztus ügye mellett lépjenek ki a küzdés terére (Ébresztő). A csüggedt lelkiteket pedig a keresztre mutatva serkenti Istenben helyezett bizalomra (Bízzál) s rettenthetetlen kitartásra (Mit féltek kicsiny hit űek?), különösen annak hangsúlyozásával, hogy az igazságnak minden alattomos cselszövény, minden kigondolható üldözés daczára is előbb-utóbb győznie kell (Az igazság). — Körülbelül hasonló felfogás jellemzi azon költeményeit is, melyek némely egyházi ünnepre vonatkoznak (Ka- rácsonéjjel, Űrnapján, Szent István király ünnepén). Szeret elmerengeni az élet kedves s megható jelenetein (Merengés, A kis haranghoz, Alvó kisded fölött, Temetésen, Mikor még én), s a természet szelíd varázsu tárgyain és tüneményein (A Tiszánál, A Margitsziget romjai közt, Oszszel, Téli zöldek, Ki-kimegyek a zöld ligetbe); emelkedett világnézlete e magukban véve csekély dolgoknak is jelentőséget tud kölcsönözni.

Elbeszélő költeményeiben, —• egy-két müvét leszámítva* melyben a szentirásból (Jezraheli Nábőt) vagy a jámbor