Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

Az egyh. költészet időszaka

KATH. VALLÁSOS KÖLTÉSZETÜNK A JELEN SZAZADBAN. 351

hagyományból (Három liliom) választott tárgyat dolgoz fel — leginkább az életet mutatja be. Innét választja azon alakokat, melyeket megfelelő színezettel az „életkép“ keretébe foglalva (Mihály gazda, A fiatal özvegy, Húsvéti koldus, A megtért nő) állít elénk. A színezésben ritkán túloz, a hűséget csaknem mindig szem előtt tartja, a torzvonásokat többnyire mellőzi, csak néha vehető észre némi keresettség a színek alkalmazásában; a festett jelenetből néha erkölcsi tanulságot sugároztat ki. Egyszer sötét, tragikus színezettel ábrázol (A száz forintos bankó), másszor meg derült világításban tüntet fel valamely vidám jelenetet (Szomorú ébredés). Szóval az életet a maga valóságában, mint öröm és bánat vegyiilékét fogja fel.

Ezek azon főbb pontok, melyek körül Répássy egyéb lantos és elbeszélő költeményei is csoportosíthatók. Költészetében nincs ugyan meg a sokoldalúság oly mértékben, mint ezt más költőknél tapasztalhatjuk, azonban bizonyos eszmékhez nem ragaszkodik oly merevséggel, hogy változatos ne tudna lenni. Látkörének, világnézletének szélessége nem oly terjedt ugyan, hogy ezáltal bámulatba ejtene, azonban oly pontokra emeli szellemünket, honnan az élet minden mozzanatát helyes világításban szemlélhetjük. Nem ragad oly magasra, hogy az életet madártávlatból nézzük, felemeli lelkünket a porból, közelebb az éghez, de nem oly messzire, hogy a való életet szem elöl téveszszük. Költeményei nemcsak jeles tehetségr ől tanúskodnak, hanem magukon viselik az alapos tanulmány bélyegét is. S azért Répássy költeményei sohasem üresek, eszmegazdagság jellemzi mindegyik müvét. De azért nem esik a tudákosság, a száraz didaxis hibájába. Mert ő az eszméket mindig átérzi és pedig mélyen, gondolatain a hangulat melegsége árad el. Továbbá eszméi s gondolatai számára mindig eltalálja a megfelelő alakot, s ennélfogva nála a tartalom és a külalak a legszebb harmóniában egyesülnek. Kár, hogy az összhangzást gyakran megzavarja heves képzelnie, mely itt-ott túlragadja a kellő határon. Ezenkiviil a kidolgozásra sem fordít mindig annyi figyelmet, mennyit költeményeinek tartalmi becse megkívánna. A technika nehézségein