Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

Az egyh. költészet időszaka

KATH. VALLÁSOS KÖLTÉSZETÜNK A JELEN SZÁZADBAN. 343

„Ah ! mint sovárg szűm lengni feléd Sión,

Hol angyalajk zeng glória dallamot S az égi Bárány üdvligetén

Szende szüzek kara mond hozsannát.“

(A száműzött sóhaja.)

Szeráfi lángolás fokozza lelkének szárnyrakelő hevét, hogy kis galambként felrepiilve az isteni Szív ölén leljen nyugvást. E szív az, melynek végtelen szerelmét imádva csodálja s isteni jóságát az elragadtatás ihletett hangjain dicsöiti (A szent Szív dicsjelvényei). E szívnek esküszik örök hűséget az égedelmes Szív odaadó szeretetével (Jézus Szivének arája), ehhez bocsátja esdö fohászait, hogy szent kegyelmével tegye édesekké a reá bocsátott szenvedéseket.

S valamint a nap azon kiviil, hogy maga is ég, éltető sugarait izzó bensejéből a földre is kiömleszti, úgy költőnk is a szívét hevítő lángoló szeretet melegét felebarátaira is szétárasztja. A mily epedő vágy emészti szívét saját mennyei boldogsága iránt, oly mértékben szomjazza mások örök iidvét. S Istentől nyert költői tehetségét arra is használja, hogy az ihlet tüzével, a költői hangok ellenállhatatlan varázshatalmával fel- olvaszsza a szívek jégkérgét, a melyet a hitközöny dermesztő hidege vont az emberek kebelére. Majd a mennyország dicső örömeiről zeng, s a kinyilatkoztatás fényénél egy pillantást vetve a boldog örökkévalóság üdv ölelt honába, ragyogó színekkel festi annak emberi képzőimet felülmúló magasztos szépségét, hogy az embereket ily módon az Istenség szeretetére édesgesse, ki végtelen jóságából ily kimondhatatlan örömöket készített az őt szeretőknek. Majd a fönség szent ünnepélyességével figyelmezteti az embert magasztos czéljára s a világ siketitő zajában odakiáltja az ember fülébe: Rövid az élet, munkáld üdvösségedet! (Memento) hogy így halálos álmából felrázza s öntudatra ébreszsze a földi örömek szédítő mámora által elká- bitott lelket. Midőn pedig ezek nem használnak, akkor a gúny éles tőrét veszi elő, s azzal vagdalja az elfásult sziveket, hogy kárhozatos lethargiájokból életre ébredjenek; vagy pedig a meggyőződés megrendítő erejével szórja villámait az istentelen-