Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
Az egyh. költészet időszaka
344 MUNKÁLATOK 46. ÉVF. ség dölyfös vezéreinek hitetlenségben megkövült szivére, hogy azokat porrá morzsolva lágygyá olvaszsza szét (Dante Alighieri kontár m aj mól óihoz). Édes Üdvözítőnk következő szavaival lehet legtalálóbban jellemezni a költészete elé kitűzött működési irányt: «Mit használ az embernek, ha az egész világot elnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?» (MátéXVI, 26.) Midőn az élet bajai vagy pedig az emberek hithidegsége fájdalommal töltik el szívét, odamenekiil a szomorúak vigasztalójához, a hétfájdalmú Szűzhöz enyhülést keresni (A szeplőtelen Szűz szívéhez, A vigasz Anyjához) s meg is találja azt: „Bús szive megenyhül Fájdalmas szivében : Mint zokogó csermely Tenger mély vizében.“ (A Szűzanya tőréhez.) El-el mereng a «titkos értelmű rózsa», a «szeplőtelen liliom» mennyei szépségén, s mintha a mennyországba érezné magát ragadtatva, oly magasztos hangokon zengi énekét a szűztiszta, szeplőtelenül fogantatott Istenanya tiszteletére (A század legszebb titka); s midőn anyai közbenjárását kéri, nem feledkezik meg hőn-szeretett hazájáról sem : „Kelj tiszta hajnal, kelj borús hazánkra Szent hajdanánknak hajnalcsillaga! Zúzd szét a kígyót, mely fölmászva fánkra Rá bűngyümölcsöt csábitón raka ... Szűnjék ez ösbűn kegynapod sugarán S ösdics teremjen Hunnia sudárán!“ (Immaculata.) Majd véghetetlen bájú idyllikus képekben úgy tünteti fel a Szűzanyát, a mint isteni magzata bölcsejénél altató dalát zengi (A Szűzanya bölcsödala, Altató). Nemcsak a szent család életéből fest gyöngéd jeleneteket, hanem saját családja iránti meleg érzelmeit is dalba foglalja (Atyámhoz, Anyámhoz). Egyik legremekebb müve azon
