Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

A vallási költészet időszaka

198 MUNKÁLATOK 46. ÉVE.

vei összefüggésben megemlítjük azon verseit is, melyek „Jézus Krisztus élete és tanitása“ czimű munkájában az egyes evangéliomi szakaszokhoz vannak toldva; ezek túlnyomó részben eszmélető tartalmúak, s emlékeztető pontokul szolgálnak azon igazságokra, melyeket az olvasó az üdvirati szakaszokból megismert s azon benyomásokra, melyek lelkét ol. vasás köbben érintették. — Költői telietsége azonban legfényesebben nyilvánul „A boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatása“ czimű pályanyertes költeményében (Máriát dicsérje lelkünk, Máriát dicsérj e szánk!), mely müve énekköltészetünknek égjük drága gyöngyét s a népnek egyik legkedvesebb énekét képezi. E költemény, mely 36 pályamű közül a legjobbnak találtatott (1858) a nemes egyszerűség elragadó bája, a fennkölt gondolatok magasztossága, a külalak kifogástalan technikája, a szerkezetnek átlátszó tisztasága s a benne njűlatkozó bensőség által e századbeli vallásos költészetünk remekét képezi. — Egy másik szép éneke az: Örök nyugalmat adj kegyelmes Istenünk“ (1837) kezdetű gyászmise-ének, mely Kopácsy Józ°ef veszprémi püspöknek annyira megtetszett, hogy azt zenére alkalmaztatta.

Lakner Sándor (1822—1847).

1822-beu született Pesten, s itt végezte tanulmányi pályáját is. Előbb a papi pályára lépett, később azonban hivatalt vállalt, s mint városi iktató halt meg 25 éves korában. Mind a lyrai mind az epikai nemben sikerrel érvényesítette költői tehetségét, s tartalmilag becses, alakra nézve csinos verseket bir tőle vallási költészetünk.

Lantos költeményeiben a gondolatok emelkedettsége a nyelv választékosságával egyesül. A vallásos lelkesedés szárnyain felemelkedik Istenhez, s magasröptű gondolatokban fejezi ki hódolatát a Legszentebb iránt (Hymnus); az ég felé tör vágya s óhajtása, innen vár enyhülést szenvedéseiben, s oda irányozza a mi ügy elmünket is (Templomban, Borúra derű.)

Elbeszélő költeményeiben a keresztény vallást különö-