Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
A vallási költészet időszaka
KATH. VALLÁSOS KÖLTÉSZETÜNK A JELEN SZAZADBAN. 199 sen rniut a szeretet vallását mutatja be a munkás szeretet s magasztos önfeláldozás példáiban (Szeretet, A szerzetesek). Feltünteti továbbá a földi dolgok múlandósága s hiába valósága ellenében a vallásnak szivet-lelket kielégítő s megnyugtató hatását (A zarándok), a tiszta öntudat magasztos békéjét s ezzel ellentétben az önvádtól marczangolt lélek boldogtalanságát (Csend és vihar), a gondviselésben nyilatkozó isteni bölcseséget (Gazdag és szegény), a kath. egyháznak a bűnösök megtérésében nyilvánuló üdvös befolyását (B u- csúmenet). E költeményei, melyek a régi értelemben vett balladák mintájára készültek, az emelkedett felfogás, élénk menetök, tiszta s világos szerkezetűk, könnyed folyamatosságuk, választékos nyelvezetöb miatt méltó helyet foglalnak el ez időszaki vallásos költészetünk termékei között. Mind azt tanúsítja, hogy az ifjú korában elhunyt költő nem közönséges költői tehetséggel volt megáldva. Gaal Damascen (1801—1875). Ifjúkorában a minoriták közé lépett. Mint a miskolczi rendház főnöke mindenkitől szeretve s becsülve 1875-ben hunyt el. Költői műveiben, melyeket együvé fűzve „Költészeti koszom“ czim alatt bocsátott nyilvánosságra, úgy tartalmi mint alaki szempontból az ó-klassikai iskola hatása érvényesül. — Mellőzve az egyéni világot, általános, elvont eszmekörten mozog, s a tárgyalt igazságoknak sem any- nyira érzelmi hatását mint inkább didaktikus jelentőségét emeli ki. Részint egy vallásos kebel szemlélődései (Lelki felemelkedés, Reggeli elmélkedés, Nappali elmélkedés, Töredelmi gondolatok), részint az emberi lélek különböző indulatai s érzelmei felett való elmélkedések (Az örömhöz, Megelégedés, Ifjúkorhoz, Béke) nyernek kifejezést költeményeiben. Bebizonyítja általában az erény, különösen pedig az önuralom becsét (A valódi nemes, Aval ód i h ő s), míg másrészről kimutatja az emberi hibáknak káros következményeit (Becsvágyi hiúság, A hízelkedő, A fény
