Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

A vallási költészet időszaka

KATH. VALLÁSOS KÖLTÉSZETÜNK A JELEN SZAZADBAN. 197

"ben a magyar gyakorló iskola elnöke volt. 1337-ben áltlozárrá szenteltetvén, káplán majd papneveldéi elójáró, 1845-ben csicsói lelkész, 1847-ben egyetemi hitszónok volt. A szabadságharcz mozgalmainak lezajlása után isz- kázi plébánossá (1850—1868) neveztetett ki. Ez idő alatt két Ízben képviselte Pápa városát az országgyűlésen. 1868-ban a vallás és közoktatásügyi minisztériumhoz osztálytanácsossá, 1869-ben a veszprémi káptalan kanonokjává, 1870- ben pedig szombathelyi püspökké neveztetett ki. E méltóságában egyházi s honfiúi érdemeinek elismeréséül a királyi kegy a Ferencz Józsefrend nagy keresztjével s belső titkos tanácsosi ranggal, az akadémia pedig irodalmi működéséért az által tüntette ki, hogy 1869-ben tagjává választotta. Az egész haza mély fájdalmára 1881-ben meghalt.

Szabó Imrének azon kiviil, hogy kitűnő egyházszónoklatai müvei által országos hírnevet szerzett magának, vallási költészetünk felvirágoztatásában is elvitázhatatlan érdemei vannak. Sokat tett ő a vallási költészet ügyének fellendítésére nem csak az által, hogy 1844-ben az „Őrangyal“ czimü vallási almanachot, továbbá a Kath. Néplapot megindította, hanem az által is, hogy maga is több jeles termékkel gazdagította ez akkor még jobbára puszta tért. Igaz ugyan, hogy e nemben nem sokat alkotott, hanem a mit tőle bírunk, az megüti a mértéket minden tekintetben. „Ágár“ czimű bibliai tárgyú elbeszélésén kívül kizárólag a lyrai nemben érvényesítette költői tehetségét. Költeményeiben is az az egyszerű nemes lélek tükröződik vissza, mely népies egyházi beszédjeiben láttatja magát. Hálatelt szívvel magasztalja az isteni jóságot és irgalmat, mely által a bűnbe esett ember az örök kárhozat rabságából kimentetett (Megváltás). Előszeretettel tünteti fel azon üdvös befolyást, melyet a keresztény hit s a kath. egyház az élet minden viszonyaiban oly áldásosán szokott gyakorolni (Kesergő anya, Isten házában), azért saiát egyéni szenvedéseit is e főn séges bitből merített. balzsammal enyhitgeti (A kereszt, A szenvedő) s háborgó lelkét a vallás hathatós szavával csendesíti le (A nyugtalan, Éjjel). A gondolatoknak nemes egyszerűsége az érzelmek mélységével párosul alkotásaiban. Költeményeinek becsét ezen kivül nagyban emeli a tartalommal összhang- zatban levő szabatos külalak, a könynyed menetű s folyékony verselés, a választékos nyelvezet. — Költői működésé