Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

MUNKÁLATOK 46. ÉVE.

152

jött és kit lát ott? Gerót. De Elmár nem boszúlja meg magát rajta. Ámde a frank még mindig nem nyugszik és minden áron azon van, hogy vetélytársát megsemmisitse. Bevádolja tehát Elmárt, hogy őt, a császár képviselőjét, orozva megtámadta, aztán, hogy felgyujtá Bodó házát, s hogy a bálványozást gyakorolja. Összehívják tehát az Ítélő tanácsot; Geró esküvel erősiti állításainak igazságát; Elmárt senki nem védi; elitélik; birtoka, öröksége a franké lesz, három nap alatt el kell hagynia a vidéket, de utasítják, menjen Aachenbe a császárhoz, az talán kegyelmet ad számára. De Elmár nem fogadja a tanácsot. Ártatlanságának tudatában nem kegyet, de igazságot követel.

Gnad’ erfleht der arme Sünder

Ich will Recht von Rechtes Wegen. (X. é.)

Másnap aztán hű lovára ül s először is Fulkóhoz vágtat, hogy új patkókat tegyen lovára. Fulkó bár vonakodik, mégis teljesiti Elmár kívánságát; mindenek előtt azonban buzdítja őt, hogy álljon honfitársai élére, kik az ellenség kiűzését tűzték ki feladatokul. Elmár azonban nem bízott isteneiben és népében ; reménytelenül robog a távolba és Dreizehnlinden (tulajdonképen Corvey) kolostor előtt halálfáradtan rogy le lováról. (XI. é.)

A szerzetesek irgalmas szívvel veszik fel a szegény pogány ifjút és viszik be a kolostorba. Éjjel-nappal folytonosan mellette virasztanak. Elmár halálos betegen fekszik sokáig. A rettenetes forróláz már-már sírba dönti őt. Önkívületi állapotban van folytonosan. (XIII. é.) Önkivületi állapotában ifjúsága egyes mozzanatait beszéli el ; felmerül előtte Hildegunda emléke. Úgy tetszik, mintha hallaná Bragi hárfáját, látja Iduna kezében az aranyos mérlegserpenyőt; látja Wodant, amint Walliallára mutat; a tüzes szakállú Donárt, amint méhsert nyújt feléje.

All die ew’gen Götter winken Freundlich mir von hohen Saale Bragi schlägt der Harfe Seiten,

Idun lieht die gold’ne Schale ;

Wodan zeigt nach Walhalls Bänken,

Wo der Rast die Helden pflegen ;

Donar mit dem Feuerbarte Reicht das Wetthorn mir entgegen.