Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

A német kath. irodalom főbb eposzi alko­tásai, jelesül a Dreizehnlinden. )m, mondja egy jeles csak egy rövid pil- t tapasztaljuk, hogy a forduló pont azok életében a szép, jó és igaz felé, a keresz­ténységnek, az illető nemzetek közt való behozatalával kezdő­dik. Nem szándékozunk, mert czélunk keretén kiviil esik, a ke­reszténységnek társadalmi befolyását, erkölcsnemesitő hatását, annak a tudomány terén kifejtett világra szóló eredményeit fel­tüntetni, egyedül a szépirodalom époszi terét veszsziik figye­lembe, s feltüntetjük mily époszi alkotásokat köszönhet az iro­dalom a kereszténységnek egyedül csak Németországban. A német törzsek közt, mint ismeretes a történelemből, először a góthok vették fel a kereszténységet. Püspökük Ulfi- las, már a IY-ik század közepe táján leforditá számukra a szentirást. E szentirás-forditás a német irodalom legrégibb em­léke. A kereszténység terjedésével a pogány német törzsek aj­kán fenmaradt énekek helyébe (melyekről Tacitus is megemlé­kezik), egy új, keresztény költészet támadt. St. Gallen, Reichenau, Fulda apátságaiban a jámbor szerzetesek voltak azok, kik egy­részt a classikusok lemásolásával, lefordításával, másrészt új, keresztény alapon nyugvó költemények Írásával gazdagiták á német irodalmat. E költemények közt első helyet foglalja el Heliand, e valódi keresztény éposz, melynek tárgya, mint czime is mutatja, Krisztus élete, kit a szerző a dicsőség azon 10 m ? kereszténység szellemi nagyhatal L kritikus. És igaza van. Vessünk ■> lantást a nemzetek történetébe, a: MUNKÁLATOK

Next

/
Thumbnails
Contents