Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
128 MUNKÁLATOK 46. TI VL. lm feloldva némaságom, Kérdem Istenem! Mondsza, meddig élek, Hány nap még az élet Meddig kell még sírva járnom, Meddig küzdenem ? ! Hajh az élet kurta méret, Egy arasz s elég ! Te előtted lenni Annyi, mint a semmi, Úgy bizony, az ember-élet Puszta semmiség! Puszta árny az ember élte, Eltűnik biz. ez, S mégis összerezzen, Hogy kincset szerezzen, Bárba azt se tudja végre, Hogy kinek szerez. Mit várjak hát, mit reméljek Most Te kívüled?! Csak Te vagy Te nékem Üdvreményem, éltem! Hogy Neked hát szentül éljek Mosd le bűnömet. Elhallgattam, néma lettem Meg nem szólva mást, Mert Te engedéd meg A gúny emberének, Hogy dühöngjön énfelettem; Vedd le e csapást! Bűn emészt és szörnyű mélybe, Mély hínárba tol; Mig dúl önmagába Mint a pók a kába, Szép arczát szétdulja vétke Mint ruhát a moly. Halld siralmam, nézd e vészt, bajt, S enyhítsd bánatom,
