Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
ZSOLTÁROK. 129 Mert én mint zarándok, Mint atyáim járok, Enyhíts meg, hisz nem leszek majd Messze távozom! XXXIX. Zsoltár. árva vártam az Urat, És az Urnák volt figyelme énreám, Szétoszolt a borulat, Az Úristen meghallgatta hév imám. íme ő kimente már A nyomornak odvaibul engemet, Bennök el nem nyelt a sár, Ő vezérelt s kősziklára helyezett. S én ma új dalt zenghetek, Öndalait adta Isten zengenem, Megtudják az emberek S félni fognak és szeretni Istenem! Boldog férfi mind aki Üdvremény nyel féli Isten nagy nevét, Az nem fog megingani, S minden más csak álnok, csalfa, por, szemét. Szellemedben oh Te nagy! Mily csodás, mily szent s dicső Te végzeted! Senki sincsen mint Te nagy, Hadd hirdessem Yéghetetlenségedet! Nem volt kedves, nem Neked Áldozatra hoztak légyen bár sokat, Te kívántál engemet, S testem-adva, én levék az áldozat! így szólottám végtire, lm megyek hát, végzeted hogy meg legyen ; Bólam szól a szent ige, Szent igédet szivem mélyén kedvelem. MUNKÁLATOK 9
