Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
A JÖVŐ VALLÁSA. 121 idealismushoz vezetni.1 És mégis az ész volt az, a melynek nevében történt mindez! És a konvent tagjai a kitagadott kereszténység helyébe egy sokkal vonzóbb vallást ajánlottak, mint Hartmann, a ki abba helyezi rendeltetésünket, hogy megváltva az öntudatlant majdan azzal karöltve az általános megsemmisülés örvényébe bukunk. Akkor csakugyan arra kellene fakadnunk: Le jeu ne vaut pas la chandelle!1 2 Még ötven év előtt igy irt Heine H. «Haljátok a harangot? A haldoklóhoz viszik a szentséget, ó ha a világ soha sem ismert volna Istent szerencsésebb volna most!» Természetesen később, midőn gyógyithatlan betegség, a melyből soha sem volt kiépülendő, ágyhoz szögezé,3 4 bevallotta: «Imádtam ezen tant, mig azt csupán a szalonokból tanultam ismerni; de midőn előmbe varázsolta a Weitling iskolájából kikerült munkások durva ökleit, megundorottam tőle.» Aligha akarja Hartman vitatni, hogy az immanentia rendszere, hozzá véte az erkölcstörvény autonómiáját is, jobban megtudná fékezni a párisi commune tagjainak durva vad állatiasságát, mint azon igazságosság, mely az államok alapját képezi. S mégis azt mondja nekünk Hartmann ùr, hogy csupán az «ügyetlen kedvtelés» teszi azon ellenvetést, hogy a néptömeg ily metafisikus különlegességekkel semmire sem tudna menni, miután durvább és táplálóbb élelem után vágyakozik, s hogy gúnyolódva emliték azok csekély számát, a kik az ö elvét átérteni képesek. «Mintha nem tudná mindenikiink, hogy a néptömeg a tulajdonképeni műveltség zászlóvivőitől századokkal elmarad, hogy ezen hátramaradás nagysága a műveltség fejlődésével nőttön nő, s hogy minden uj elvet fellépésekor csak az elenyésző kisebbség érti meg igazán s csupán csak'ez ösmeri és ösmerheti meg.1 «A néptömeg!» Ugyan mit törődik Hartmann úr,a ki szalonjában szellemes beszédeivel és müveivel tökéletesen megvi1 F. i. h. 2. 1. 2 A magyar azt mondaná: Az egész élet egy hajitó fát sem ér. Forditók. 8 Szerző itt „Matrazengruftot“ használ, vonatkozással Heine saját szavaira, a mit nyelvünkön nem lehet találóan visszaadni. Ford. 4 Krisis des Christenthums. 13. 1.
