Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
122 MUNKÁLATOK 46. ÉVE. gasztalja magát a jelenkor égető nyomora fölött, mit törődik ő a nép tömeggel? A nép — igen a népre ép oly kevéssé gondol mint gondolt ellenlábasa S t r a u s z, kinek optimismusát elitélte, midőn Beethoven szonátáiban, Shakespeare tragödiáiban s az antik mesterművekben gyönyörködött. De igen, ők mindketten gondolnak a népre, hanem csak azért, mert félnek «a kék ingesek általános pajtáskodásától,» a mely el akarja rabolni a vagyont, s Jézus Krisztus helyett Bismarckban és Molt- keban bíznak, a kik előtt «azon testvériilet legnyakasabbjai és és legvakmerőbbei is» kissé meghunyászkodni kénytelenek.1 Igen a néppel csak egy törődött igazán, az a ki monda: »Jője- tek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok és én megenyhitelek titeket ; » az a kiről azt hiszitek, hogy eltemettétek! Minden vallás, mely nem a nép vallása, hamis vallás; mert az emberi nem aránytalanul nagy részét a nép képezi, a fhely vallás után áhítozik, s a mely vallás nélkül élni nem tud. De Hartmann érveket is hoz fel a mellett, hogy a kereszténység holt. A kereszténység ugyanis, a mint ő állítja, minden tudomány és műveltségnek ellensége. A mennyiben a tudomány megegyezik a vallással, annyiban a keresztény szemében szükségképen nem egyéb, mint felesleges bizonyítása annak, a mi bizonyításra nem szorul; a mennyiben pedig ellenmond a vallásnak, romboló ! s a mennyiben nem érinti azt, annyiban nem egyéb, mint a mulasztandó dolgoknak haszontalan kutatása, a mi keresztény szempontból értékkel nem bir. így állítja tovább, a régi klasszikusokat az egyház szükséges rossznak s az ördög műveinek tekinté, a melyeket csak «keresztvetés után és akkor is félelemmel szabad olvasni.» Sajnálkozásra méltó, hogy egy szellemes férfiú, a világtörténet legnagyobb részének ily általános megítélésére vetemedik. Egy Montesquieu,1 2 Guizot,3 Victor Cousin,4 1 Der alte und der neue Glaube. 286. 1. 2 Esprit des lois. XXIV. 3. 8 Cours d’histoire moderne. VI. Leç. 4 Lsd : Pengére, Erasme. Paris 1874. p. 208. Cours de 1819.
