Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
A KATHOLIKUS HITELV. 113 gusok s más toHliősök beavatkozásai által magát tévedésbe hozni engedné. » (!) A történelem igy tehát itélőszékébe ült s Ítéletét kimondá. Az éles értelem, tudomány, munkaerő s fáradatlan kitartás mérhetetlen kincsét használta fel e három században a Protestantismus; valóban óriási küzdelem és törekvés. Ha emberi erő s bölcseség, a hatalmasok kegye s a fejedelmek hatalma egyházakat alapíthatnának, úgy egyházaik erősebben állnának, mint a mi magas hegységeink sziklái. Ámde ezt csak Isten keze teheti, Isten keze pedig sohasem volt vele. A reformatori elv minden lehető tervezgetést kifőzött, alkalmazott, felhasznált. Új irány lehetetlen többé, szellemi ereje, mely bizonyára nem volt csekély, kimerülvén, új, életképes formát többé nem képezhet. »A katholicismus és Protestantismus közt- levő ellentét, mondá Strausz D. F.1 már negyven év előtt, a tudomány terén tökéletes értelmetlenséggé vált. Tudományos téren manapság az orthodox protestáns theologus hasonlíthatatlanul közelebb áll az igazhivő katholikushoz, mint a rationalistához, vagy saját hitvallása bármely spekulatív theologusához. Hol a szellemnek mint ilyennek autonómiájáért vagy heteronomiájáért küzdenek, ott ezen mellékes kérdés, vájjon ezen heteronomia princípiuma az egyház-e vagy a szentirás, nem kelthet nagy érdekeltséget. És hivő oldalról igy nyilatkoznak1 2: »Előbb nem ritkán szemükre vetették az evangélikus egyházi tlieologusok- nak, ha valamely rationalistával szemben kijelentették, hogy nézetük szerint félretéve a különleges keresztény igazságot, közelebb állnak a hivő katolikusokhoz. Nem vitatkozunk az ily beszéd jogossága vagy jogtalansága felett. Azonban azt kimondjuk, hogy közelebb állunk azon tiszteletre méltó s a régi gárdához tartozó rationalistához, ki az egy élő Istent az égben, mint objectiv valóságot hiszi, ezen Istenhez könyörög s tudja, hogy az ő keze intézi élte sorsát, mint azon gnosztikushoz, ki előtt a keresztény hit végső valósága is alanyi igazsággá olvad.* 1 Glaubenslehre. Bd. I. Vorr. 2 Zeitschrift für Protestantismus und Kirche. LXXII. 293. 1. gelegentlich einer Kritik der Dogmatik von Lipsius. MUNKÁLATOK. 8
