Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
114 MUNKÁLATOK 46. ÉVE. »Alig lehetséges, jegyzi meg Köhler K.1 azon következmény elől kitérni, hogy a liberalis és orthodox protestánsok tulajdon- képen különböző vallással bírnak.« Az igaz kereszténységről szóló tan azért a legbensőbb összefüggésben áll az igaz egyházról szóló tannal; az egyházat pedig és a kereszténységet s ezzel együtt az igaz vallást Istennek, egyedül Istennek s az ő bölcs és kegyes gondviselésének köszönjük. »Mert lia az emberi dolgokat nem az isteni gondviselés intézi, mondja sz. Ágoston, nem szükséges tovább a vallással törődnünk. Ámde ha a létező dolgok szépsége, mely hitünk szerint a legigazabb szépség forrásából ered, s bizonyos, nem tudom, mily benső ösztön épen a legnemesebb lelkeket serkenti arra, hogy az Istent keressék, neki szolgáljanak, — nem lehet abban kétségünk, hogy ugyanazon Isten tekintélyt állított fel, melyre biztosan támaszkodva Istenhez emelkedünk.« S amit záradékul a manicheusoknak és mindazoknak, kik az ő korában az egyházon kivül állottak, mond, azt lehetne ezeknek is mondani manapság, hogy »azon előitéleteik eloszoljanak, melyeket részint tudatlanságból, részint rósz akaratból az igaz keresztények ellen ápoltak. « Mivel tehát ily előhaladást, ily gyümölcsöket látunk, még tovább is késedelmeskedjünk azon egyház kebelében rejtőzködni, mely az apostoli széktől a püspökök sorrendje folytán, kiket az eretnekek minden oldalról megtámadtak ugyan, de akiket részint magának a népnek Ítélete, részint a zsinatok tekintélye, részint a csodák fensége kárhoztatott, oly magas tekintélyre tett szert, mely tekintély az egész emberi nemet elismerésre kényszeríti ? Ezt első sorban el nem ismerni vagy igen-igen nagy istentelenséget, vagy vakmerő felfuvalkodottságot tételez fel. Mert ha a lélek más úton nem juthat bölcseségre és üdvösségre, hanem csak a hit által, mely az észt megelőzi, nem hálátlanság-e Isten jósága és segedelme iránt, ha az ily erővel biró tekintélynek ellenszegülünk? És ha minden tudomány, ha még oly csekély és könnyen elsajátítható is, tanítót és mestert igényel, hogy magunkévá tehessük, gondolható-e vakmerőbb dölyf, mint az 1 Theol. Literaturzeitung. 1880. 596.1.
