Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
110 MUNKÁLATOK 46. ÉVK. alapúi egy mind térben, mind időben terjedelmes társaság, az egyház, tapasztalatát bírja. Rés eh A. pedig megvallja: «Csak az egyházat tekintjük az ő összeségében mint olyat, mely Jézus és apostolai igéit illetékesen értelmezheti. És csak az, ki az összegyházban lakozó szellem által bensőleg át van hatva, szellemi küzdelmeit önmagában észleli, önmagán tapasztalja, s benső kellékeit ismeri, lehet az Isten által rendelt organum, mely által az egyház új haladásra s magasabb önfejlettségre juthat. És mivel az egyháznak mindig a Jézus igéje által kimutatott ösvényeken kell haladnia, világos, hogy ezen ige szakadatlan értelmezése, az összegy- báz legbensőbb életfeladata s az ezen ige folytán benne működő inspiratio! döntő feltétele, melytől az új-szövetségi ige magyarázatának eredménye s a benne rejlő kincsek emelkedése függ. Csak azon szellem, melyből az új-szövetségi kánon iratai származtak, vezethet ugyan ezek értelmezésére.»1 Hasonlókép nyilatkozik Ka hnis.1 2 A szent Írást minden laikus tökéletesen nem értheti. Még az egyes theologusokat sem lehet fölhatalmazni, hogy a szentirásból hitigazságokat vonjanak . . . Isten a szentirást az egyház kezeibe tette le,hogy hitvallásában az egyház hittartalmát megszabja, hogy a hitvallás alapján tudományát a szentirásból meghatározza. Ott hol valóban egyházi élet honol, a szent Írásnak, hitvallásnak, theo- logiának közösen kell működni... Azon felekezeti egyház, mely nem mondhatja meg, mit tanít a szent irás, zavart egyház (Confussionskirche.») Ez ugyan következetes beszéd, csakhogy a Luther-féle hitvallásban (Confession) melyről Kahnis beszél, nem bir jogosultsággal. Mert megengedi ugyan, hogy a hitvallást vizsgáljuk, vájjon megegyezik-e a szentirással, azonban előre kimondja, hogy a «Luther-féle hitvallás jogosultsága,» ha ezt «helyesen» vizsgáljuk, «győzelmesen fog előjönni» s ahol ez nem történik, ott a vizsgálat csak tévedésre vezet. Mily joggal ? Hiszen a lutheránus egyház Kahnis szerint nem az egyház, hanem «csak annak egy része;» azért az Ígéretet sem vo1 Resch i. m. 113. 1. 2 I. m. 112. 127. 1.
