Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
A KATHOLIKUS HITELV. Ill natkoztathatja magára, kivéve azt, mi a katholikus egyházzal összhangzatban áll. Ebből származott minden más «emberi egyház,»1 melyek számtalan részre szakadtak,1 2 melyeket Németországban csak az állam hatalom tart össze, néma hit-közösségére, hanem igen gyakran «a hit és hitetlenség» frigyesülésére. — Kahnis maga is csak azt követeli, hogy a «hitvallás lényegesen megegyezzék a szentirással. »3 Hogy mi a lényeges, mi a lényegtelen, nem mondá meg. És ha meg is mondta volna vagy mondhatná még akkor is ezen egy tény elég fejtörésre adna okot: a Protestantismus nem merészli a teljes keresztény igazságot hitközségei számára követelni! Rothe4 élete utolsó éveiben igy nyilatkozott: «A mi (protestáns) egyházaink mostani állapotukban, a kereszténység alapjában külömböző fejlődés korszakának alkotásai, nem oly szer- vezetűek, hogy a tizenkilenczedik keresztény század szellemét elfogadják. A mi eredetileg volt az egyház, beillik első fejlődése korszakába, már többé nem az, s nem is lehet soha többé . . . Szembeszökő lehetetlenség, hogy valamely történeti existentia, mely a tizenhatodik század történeti feltételének természetes szüleménye volt, a tizenkilenczedik században is megtartsa alakját; protestáns egyházunk lényegének jelen módja, különösen pedig papságának szervezete nem bir többé a nemzedékek hosz- szú sorával, annyira revesekké lettek.» így a szabad buvárlat elvének kikiáltása által minden tárgyilagos tekintélytől felszabaditák a szellemeket, hogy a következményektől megijedve, melyeket ezen elv időfolyamán mindinkább kifejtett s ki is kelle fejtenie, azokat ismét elodázzák. Azonban a varázs formát nem találták meg. Uram nagy a szükség; A szellemek elöl, A kikhez kiálték, Nem J szabadúlhatok ! 1 Cyprian. Epist. 52. 24. 2 Augustin. Serm. IV. 21. » I. m. 128. 1. 4 Vorwort zu Nippold. Neuste Kirchengeschichte. 1867. 17. 1.