Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
A KERESZTÉNY HÁZASSÁG. 47 re méltó választás vezetett a nevelés mesterségéhez, a legcsekélyebb természetes joggal sem bírnak a nevelésre: ezek csak az atya és anya bizalmából lehetnek a szülői tekintélynek és gondoskodásnak részeseivé. Ezek nem bírnak, de nem is bírhatnak más, mint átvitt, kölcsönzött tekintélylyel, mely tekintély azoktól van kölcsönözve és átruházva, a kiket az természettől fogva megillet. Azért nincs is oly hatalom, a mely a szülök akarata ellenére erőszakolhatna fel valamely nevelőt azok gyermekére. Minden ily kényszerítés természet- ellenes volna. Még a gondjaimra bízott gyermekeknek is minden további megfontolás nélkül ismételve elmondtam e felette fontos alaptételeket. „Istentől és szülőitektől — mondám - nyertem a jogot, hogy benneteket neveljelek; szülőitek pedig ezt a jogot közvetlenül Istentől és pedig egyedül az Istentől nyerték. A mi tekintélyünk felettetek múlandó; nemsokára már csak a mi szeretetünk és a ti hálátok tartja azt fenn, de szülőitek tekintélye állandó. Mi csak rövid ideig nevelünk benneteket, de ők életök végéig tartoznak titeket tanítani; ti pedig kötelesek vagytok tanításaikat egész utolsó lehelletökig teljes tisztelettel követni. „Egy szóval még itt is, kimüveléstek egész folyama alatt, szülőitek a ti legelső tanítóitok, s ha tanításunk meghozza gyümölcsét, akkor szülőitek egész éltetek folyamán legkedvesebb s legtiszteletre méltóbb tanítóitok maradnak.“ Ez alaptétel fontosságától mindig annyira és oly élénken át voltam hatva, hogy a párisi gyermeknevelő intézetben egy ifjút, a kit szerettem, s a ki viszont mindig tisztelet- és szeretettel viseltetett irányomban, midőn az anyja iránt tartozó tisztelet ellen egy évben két alkalommal is súlyosan vétett, az intézetből kiutasítandónak véltem. Mivel őt meg nem javíthatám, nem is éreztem magam feljogosítva nevelésének folytatására. Az atya és az anya tehát Istennek legközvetlenebb közreműködői gyermekeik nevelésében. Isten segítségével áldozzák magukat e nagy hivatásra, s Isten e munka minden gyönyörét és dicsőségét nekik engedi át. 0 többet tesz, mint
