Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

1. A keresztény házasság

48 MUNKÁLATOK 45. K VL'. ők, sőt majdnem mindent 0 tesz, de láthatatlanul. Ő azt akarja, hogy a gyermekek szőlőiknek ne csak az életet, egész­séget és a földi javakat köszönjék, — hanem az erényt, tu­dományt s magát az életbölcseséget és jámborságot is; mert ezek azok a szent javak, melyeket a szülök gyermekeikre hagyhatnak, ezen nyugszik ama magasztos és szép feladat, melyet a szülőknek a zsenge szivekben neveltetésük külön­böző időközeiben végre kell hajtaniok: sziiletésöktöl fogva ama korig, míg ki nem lépnek a világba, és az erényben tökéletesen meg nem erősödnek, de főleg az első években, a midőn ez rendszerint nélkülözhetetlen, s mindig kívánatos, liogy a gyermekek szülőik szemei előtt nöjjenek fel. II. E szerint nagy nap az egy erényes házaspár életében, ha az Isten mindenható áldásának erejénél fogva két teremt­mény, kik még néhány pillanat előtt is — bocsánat a kife­jezésért — csak egy közönséges férfi és egy közönséges nő valának, atya- és anyává lesz. Ezen a napon magából az égből nyerik fenséges küldetésüket : egy lélekért vállalnak magukra felelősséget. De ha a kötelességek terhe alatt, me­lyeket e mély jelentőségű nevek ruháznak reájok, összeros- kadnak, ha a világias élet, az élvezet, hajlamaik és gondola­taik könnyelműsége, jellemgyengeség, vagy épen szánalomra méltóbb okok hátráltatják őket abban, hogy gyermekeik ne­velésében helyüket, mely őket a természet és jogosságnál fogva megilleti, — betöltsék: oh akkor bekövetkezik az erkölcsi siilyedés, a legmagasztosabbnak lealacsonyítása, melyet a za­varok és boldogtalanság miatt nem vagyunk képesek eléggé fájlalni. Véleményemet az atya és anya tekintélyéről oly leple­zetlenül adtam elő, hogy talán fel vagyok jogosítva arra is, hogy azok kötelességeiről is szóljak. Bátran és őszintén akarom kiemelni legalább a főbb pontokat, mert e tárgy oly megmérhetetlen, hogy azt kimeríteni nem birom.

Next

/
Thumbnails
Contents