Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

1. A keresztény házasság

A KERESZTÉNY HÁZASSÁG.

35

Tengereken hajóztak át a gyermekek, s hajóznak még ma is, hogy utoljára láthassák azt, kitől életeiket nyerték, hogy maguk és gyermekeik számára utolsó áldását kérjék. És ha a gyermek oly szerencsétlen volt, hogy apját már zsenge korában elveszté, még mielőtt ismerte volna, de mégis szerencsés volt az elválás órájában áldásában részesülni, akkor az árvára nézve csak egy vigasztaló s reménynyel teljes szót ismer a család: „Atyja halálos ágyán megáldotta.“

És ha ez az atya erényes férfi volt és utolsó órája magára nézve is telve volt Isten áldásával, oh akkor még nagyobb a bizalom ; mindenki úgy hisz ez áldás erejében, mint magának az Istennek áldásáéban. Es ez nem üres képzelgés ; kifejezése ez egy mély értelmű, elpusztíthatatlan érzésnek, melyet épen kifejtettünk: hogy t. i. az atya a maga családjában magának az Istennek helyettese és az ő hatalmas és jótevő tekintélyének első kezelője.

3*