Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
11. A római pápák befolyása hazánkra az Árpád-házból származott királyok alatt
348 MUNKÁLATOK 45. ÉVF. Az itt szerkesztett üdvös törvények, melyek a királyi tekintély és hatalom megszilárdítását, az egyház és nemesség jogainak megvédését, az olygarchák hatalmának megtörését s a rablások beszüntetését czélozták, kiragadhatták volna ugyan nyomorából a hazát és a trónt, azonban nem volt, a ki azokat végrehajtotta volna. A király hatalom nélkül, a sok viszontagság által megtörve s mintegy apathiába siilyedve közönyösen nézte a legszentebb jogok bitorlását, a legüdvösebb törvények megsértését. A rendeletek egyedüli szentesítéke a megsértőik ellen kimondott egyházi átok volt. D ezt, ha a szunnyadó lelkiismeret romlott korszakában élénk fullánkjával meg is zavarta volna némelyek lelki nyugalmát, érvényétől megfosztotta Gergely, választott érsek, ki az országos rendelet szerint átokkal sújtottakat, mihelyt magukat Károly hiveinek vallották, minden lelki kétkedés nélkül feloldozta.1) Minél kevesebb erélyt tanúsított Endre, annál merészebben mozogtak az elégedetlenek. Minden kitelhetöt elkövettek, hogy Bonifáczot Károly érdekében gyors működésre sarkalják. Az országos nyomort, mely féktelenkedéseik gyümölcse volt , Endre bűnének tulajdonították, a jelen állapotokat pedig a pápa előtt tarthatatlanoknak ecsetelték. Az ő vádaskodásaik folytán Írhatta Bonifácz 1299-ben Gergelyhez intézett levelében : „Ha az országot s nyomorult helyzetét jelenleg megtekintjük s figyelmesen szemléljük, fájdalommal tapasztaljuk, mennyire tért el előbbi szerencsés helyzetéből, s mint zavartatott ki előbbi dicső állapotából ; méltán attól tarthatunk és nagyon félhetünk, hogy az ország anyagilag nagy kárnak, szellemileg nagy veszélynek megy eléje, melyet hacsak az Ur keze és az apostoli szék gondoskodása el nem hárít, alig fog kikerülhetni.“2) Egy másik levelében, melynek töredékét Pray közli, a szentszék nevében felhatalmazza Gergelyt, hogy az egyház jogai és az ország békéje felett őrködjék, a törvényszegőket ’) V. ö. Horváth, i. m, I. 480—481 1. a) Katona, i. m. VII. 1215 1.
