Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

11. A római pápák befolyása hazánkra az Árpád-házból származott királyok alatt

A PÁPÁK BEFOLYÁSA HAZÁNKRA. 343

meghagyta, hogy juttassa a római király és az osztrák her- czeg tudtára, hogy Magyarország, mely „sokféle okból a római egyházhoz tartozik“, rendelkezési joga kizárólag a sz. széket illeti meg ; tiltakozzék tehát a pápa és az egyház nevében a sz. szék jogának bárminemű megcsonkítása vagy bitorlása ellen.1) Ugyanily értelemben irt magának Rudolfnak s fiának Albertnek, erősen hangsúlyozván igényeinek képzelt jogosságát.2) E sokoldalú veszély között hatalmas támasza volt a királynak Ladomér eszterg. érsek, (Magyarorsz. első prímása), ki a dynastia iránt való rendületlen hűség és ragaszkodás érzetében az egész derűst Endre személyéhez fűzte, sőt a koronázás gyors eszközlésének is fő oka volt. Mindez tudomására jutott IV. Miklósnak, kinek az Anjou-ház érdekében tett lépései az érsek politikai s a nemzetre nézve egyedül jogos intézkedéseivel homlokegyenest ellenkeztek. Feddő levelet irt tehát a hatalmas magyar prímásnak, melyben szemrehányásokkal illeti őt, mert a sz. széket az ország egyházi és világi ügyeiről nem értesítette ; egyúttal kimondja, hogy Magyarországhoz csak a sz. széknek van joga.3) De hasztalan volt IV. Miklós minden tiltakozása ; a rendek közmegegyezésével végbevitt koronázást meg nem történtté tenni nem, lehetett, s a pápának meg kellett győződnie, hogy midőn az Anjouk igényeit pártolja, nem ideiglenes kormányzó, miként ő Endrét nevezé, hanem törvényes király ellen kell síkra szállania. De Rudolf terveit sem változtatták meg Miklós óvástételeí, annyi azonban kétségtelen, hogy elhatározását igen késleltették s ez által törekvéseinek sikerét tönkre tették. Ha a császár gyorsan cselekszik, akkor Endrének, kinek az országban is voltak ellenségei, trónra jutását igen könnyen megakadályozhatta volna, Mig azonban ö a pápával vetélkedve, igényeit többszörös diplomacziai jegyzékek által iparkodott igazolni, az alatt Endre időt nyert a trón bir') Pray, an. reg. Hung. ad. 1290 : „Venerabili fratri .Toanni Episcopo Aesino.“

2) U. 0. ad an. 1291.

s) V. ö. Szalay, Magy. tört. II. 108—109 1.