Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
11. A római pápák befolyása hazánkra az Árpád-házból származott királyok alatt
344 MUNKÁLATOK 45. ÉVF. tokában megerősödhetni, úgy annyira, hogy midőn Albert 1291- ben ellenségesen lépte át hazánk határait, királyunk már hatalmas sereggel rendelkezett. Albert hazánkban zavarokra számíthatott, midőn Pozsony és Nagyszombat vidékét merészen pusztította, azonban keserűen csalódott. Honunkban béke honolt, tárogatók harsogtak sa királyi sereg helyes hadi terv szerint Ausztria felé tört, saját földjén akarván az ellenséget megtámadni és ütközetre kényszeríteni. A magyar király békeszeretetére mutat az, hogy midőn Ausztriában ellentállásra nem talált, Albert magyarhoni hadjáratához hasonlóan nem pusztított, hanem követei által sürgette, hogy várai és városai, melyeket Albert osztrák herczeg elfoglalt, visszaadassanak. így beszél az osztrák krónika. Ennek leírása után tudjuk azt is, hogy a makacsságában megátalkodott herczeg királyunk jogos kérelmét nem teljesítette, s hogy ennek következtében Endre a tartományt tűzzel-vassal pusztította. Albert nem lévén képes ellenállani, végre békéért könyörgött. A magyar főpapok közbenjárására, kik megszánták Ausztria nyomorát, a határ- sérelem orvoslásának föltétele alatt a háborúskodó fejedelmek 1291. aug. 28-án kibékültek.1) A hadjárat ily szerencsés kimenetele által Albert foglalási igénye megszüntetve, trónkövetelő törekvése pedig meghiúsítva lett. Endre még ki sem pihente a háború fáradalmait, midőn koronájának érdekei a déli tartományokba szólították, hol a másik vetélytárs, Martell Károly kezdett nyugtalankodni. Mária királyné ugyanis az 1292-iki január hó 16-án kelt nyilatkozványában jogainak fiára való átruházását megújította. Érdekes látni, mint habozott, mily kevéssé volt biztos igényeinek jogosságáról. „Csupán bőkezűség-, különös kegyelem- és anyai szeretetből, — mondja ő — Károly, elsőszülött fiunkat Magyarország székére választjuk, — akár örökösödés, akár szokás, akár választás, vagy bárminemű jogon és módon tartozzék az hozzánk.“2) Martell Károly ennek következté*) Lásd Freher Germ, rerum. scrip. I. 482 1. „Hazánk“ időszaki folyóirat I. évf. 308—309 1. Ú Katona, VII 1085—1086 I.
