Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

11. A római pápák befolyása hazánkra az Árpád-házból származott királyok alatt

340

MUNKÁLATOK 45. ÉVF.

gyülekezett csőcselék a kunokkal versenyt pusztította a hazának épen maradt részeit s a királynak ellenszegülő főpapok zsoldos hadává aljasult. László, látván a keresztesek garázdálkodását, kunjaival táborba szállott s őket széjjel verte.1) Az egyházi és világi anarchia kórtünetei között veszélyeztetve lett az ország politikai egysége is. Németujvári Iván 1289-ben a király tudta és beleegyezése nélkül háborút viselt Albert osztrák herczeggel, melyben roppant terjedelmű birtokát, Kőszeget mintegy harmincz községgel elvesztette. László közönyösen vette az ország területi épségének e megsértését, sőt, mint Horváth Mihály gyanítja, Albertet titokban a büszke olygarcha megfenyitésére, sarkalta.2) IV. Miklós pápa, ismét a főpapok ösztönzésére még egyszer meg akarta kísérteni László megjavítását; az e végre kihirdetett keresztes hadjárat azonban foganatba már nem vétetett, mert a szánandó király 1290-iki jul. 10-én meggyilkoltatott.

IV. László halála után az Arpádház utolsó férfi sarjadéka, III. Endre jutott Magyarország trónjára. Az ö személyében hazai történelmünk legtragicusabb alakjával találkozunk. Mig az egyház és haza iránt való lángoló szeretete, páratlan szívjósága és őszintesége vonzóvá teszik jellemét, addig e szép jellemnek folytonos küzdelme meg nem érdemlett sorsa ellen önkénytelenül is részvétre kelti az ősi emlékeknél időző honfiút. Az ő uralkodása, ha külföldi trónkövetelők s az olygarhák fejetlensége által nem zavartatik, nemzeti történelmünk egyik szebb korszakát képezné. Mostoha szerencséje azonban, mely száműzetésben engedé születni, egész éltén át üldözte. Bár a nemzet nagy többsége, élén az ország clerusával, sietett őt törvényes királyául elismerni, midőn néhány nappal László halála után koronázási ünnepélyre Székesfehérvárott összegyűlt, a külföldi hatalmas ve- télytársak mindazáltal nem látszottak tudomásul venni Magyarország törvényes királyát. Ilyenek voltak pedig habs’) Pray, Hist. regn. Hung. I. 304 1.

2) Horváth, i. in. I. 467 1,